OK, nincs mentség... Idestova majdnem 2 éve nem írtam... Most mit magyarázkodjak, így alakult... Címszavakban: 2011 novemberében felmondás, állásváltás Szegedre (!!!???), albérlőkeresés, decemberben karácsony előtt költözés Orosházára "B"-ékhez..:) 24 éves pesti létem egy csapásra csendes vidékibe ment át, imádott kis lakásom helyett kertes ház Combino helyett bringa..:) Azóta családi élet, háztartás, munka, ingázás Szeged-Orosháza között, nem mondom, nem mindig egyszerű..:) Túl egy iszonyú éven (NAV-zaklatás egy éven keresztül "B"-nek, nem részletezem, lényeg, hogy semmibe sem tudtak belekötni, de majdnem ráment az egészsége), nekem melóból fakadóan tanfolyam és vizsgahegyek, több bérlőváltás, gyakoribb futkározás Pestre, de erre a nyárra talán lecsihadtak a kedélyek..:) (Ja kezdek helyi szavakat hasznélni, ha valaki nem érti, majd fordítok.::) Egy évnyi masszív spórolás és egy évnyi szervezőmunka után eljutottunk oda, hogy ezen a nyáron el tudtunk menni nyaralni..:) Persze Olaszország, két hét, majdnem minden nap más város, más szállás, programok, látnivalók, és bakancslistáról Cinque Terre....
"B" és nagyfia "J" bringával keresztül a talján vidéken, míg én a legkisebb gyerekkel ("F"), kocsival az olasz forgalombam.::) Egy évig szervezkedtem, szállásokat foglaltam, autóutakat, benzint, autópalyadíjakat kalkuláltam, pénzekkel ügyeskedtem, euróval álmodtam, közben meló, tanfolyam, vizsgák, és végül eljött július 26..:) Alább indul a mandula..:):
Talján röppenytűk 1.
Szereplők:
"B"-párom
"J"-párom nagyfia, Ők ketten a bringás etap
"F"-párom legkisebbje, 12 éves kamasz...
Jómagam
2013.07.26. Lenyomtam még az utolsó munkanapomat, félig transzban, mert rengeteg elintéznivaló várt még indulás előtt, és hajnal 2-kor mozdulni kellett volna. A listám kilométeres volt, a bevásárlástól kezdve a szendvicsgyártáson keresztül a csomagolásig minden. Gyógyszerek, elemek a fényképezőbe, töltők, fülpucoló, papírzsepi, bögrék, vízmelegítő, jégakku, ki milyen szenyát akar, mit hova csomagolni, kinek mit kell még vasalni, szállások foglalása, melyik mennyibe kerül, különrakni a pénzeket, a benzinköltséget, költőpénzt, papírokat, ááááá..:)
Kb. este 10-re lettem készen, próbáltam még 2-3 órára kinyúlni, de ilyenkor nem lehet aludni na, két hét Olaszországban az eddigi csúcs, egy éve dolgozom az ügyön, nagyobb az előzetes frászkarika, mint amilyen maga az utazás lesz..:) Valahol olvastam, hogy a boldogító napokra várni sokkal jobb érzés, mint megélni azokat. Hát én már egy éve ezen pörögtem, az utolsó hetem még véletlenül sem volt egyszerű, egy kemény vizsga még befűszerezte a napjaimat, hogy nehogy már elengedjem magam utazás előtt, és hangolódjak a csendes őrületre, ami egy két hetes szabi előtt mindenkit elkap.::) A vizsga után még napokig nem is tudtam felocsúdni, és csak akkor kezdtem elengedni az egészet, mikor mindent begyömöszöltünk a kocsiba, és a rendszám is felkerült a bringaszállító végére..:) GPS-be Malcontenta cél, autópályák kilőve, Szlovénia kilőve (irgalmatlan drága az autópályájuk), indulás hajnal fél 3-kor. Mondanom sem kell, egy percet sem aludtam... És mondanom sem kell, úgy elkavernyáltunk Pécs környékén a faluvilágban, mint a huzat, azt hittem, sosem találjuk meg Letenyét..:)
Reggel 7 helyett 9-re átcsusszantunk Horvátországba, autópálya, csak éppen azt nem kalkuláltam bele, hogy szombat van... Turnusváltás a tengerparton, horror tömeg oda-vissza az autópályán, mi persze bele a közepébe.. Kb. a 3. dugónál levonultunk, tökörésszen, akinek 3 anyja van, mi megyünk a pusztába.. Ahham, falu falu hátán, mehetsz 50-el, kínunkban jókat vonyítottunk a Discont Pica és a Fas Center feliratokon (fogalmam sincs, voltaképpen mit jelent a horvát nyelvben, de mi persze szétrhumorizáltuk az egészet), majd egy reménybeli szakasznál vissza az autópályára. Az ám, de Isztria felé félúton az egyik emelkedőn beza felforrt a hűtővizünk, ott álltunk 40 fokos nyári hőségben, 120 fokos hűtővízzel, csumára tömött kocsival, 4 utassal és két bringával a hátunkban a hegytetőn... Na, a két gépésznek sem kellett több, agyalnak, mi lehet a gond, közben a fűtés maxra állításával próbáljuk hűteni a vizet, miközben zselévé főzzük magunkat még nyitott ablaknál is. Hengerfej rendben, ventilátor rendben, klíma rendben, mi a franc ez? Termosztát... Most volt a szerelőnél basszus, valamit elkúrtak... Az ideg vágott szét, ha ne adj isten vissza kell fordulni, istók zicsi, hogy felkötöm magam az első olajágra, mert én innen haza nem megyek... Pasik megállapítják, mehetünk tovább, de csak óvatosan, phü, akkor inkább főjünk puhára, leszarom..:) Még 2x forr fel a víz, de sikeresen elérjük az olasz határt, aminek a másik oldalán Horvátország felé vissza kb. 5 km-es sor kígyózik autókból, lakókocsiból, azok nem tudom,hogy meddig álltak ott, de abban a pillanatban döntöttük el, hogy hazafelé lesz ami lesz, autópálya Ausztria felé.
Trieszt: egyik kedvenc városunk "B"-vel, jómagam kb. 6-odszor járok arra, és imádom. Egyetlen út megy befelé, egy kb. 300 méteres meredek dombról lefelé, rálátni a tengerre valami elképesztő, és mindig akad egy tengerjáró luxushajó a kikötőben.::) Ez nekem mindig jel, hogy ennek még helye van a bakancslistámon, vagyis egy Földközi tengeri hajóútnak.::) Kocsi le a parkolóba, kisebb séta a városban, az első olasz fagyi, igazi olasz design a kirakatokban, alakul az életérzés, de annyira fáradtak és kimerültek vagyunk, hogy még megnézzük a Miramar kastélyt kivülről (Ferenc József császár testvéréé volt valamikor, és félelmetesen szép helyen van), és a szabadstrandon fetrengő néhány lógó mellű nudista matrónát (gyötrelem.::) majd irány az első szállás Velence-Malcontenta felé, ami még bősz 150 km... Azt hittem, sosem érünk oda, de valamikor este 7 felé félholtan bezuhantunk a camping kapuján, ahol kapunk is foglalásunknak megfelelően egy hercig kis mobilházat, két külön szobával, fürdővel, klímával..:) Egy gond van vele: bár le van fixálva, de gumikerekeken áll, és minden egyes lépésre, mozdulatra kileng, így éjjel pl. kellemes kis tengeribetegség fogná el az embert, ha nem lenne olyan hulla, hogy lefekvés után azonnal beájul..:) De itt még nem tartunk, üdvözöljük cseh szomszédainkat (hihetetlen nemzetköziség van egy campingben), végre kipakolhatunk, mert 2-őt alszunk itt, leütjük az első szúnyogokat, majd vacsi a camping éttermében a teraszon, és az első pizza, carbonara, és lasagne..:) Megérkeztünk..:)
