Egyszerűen nincs motívációm írni... Minden nap taposómalom, ha látok is valamit pillanatnyilag, amit érdemes lenne kifejteni, leírni, elpoénkodni, vagy elfelejtem, mire hozzájutnék az íráshoz, vagy hozzá sem jutok... Mire észbekapok nap vége van, és otthon sem érem magam utol, nameg ingázás Orosháza-Pest-anyuék között, amiket nem tudok hétvégén megoldani, azok maradnak hétköznap munka utánra, ráadásul megint túlórázunk... Egy hete, hogy hazajöttünk a 2. balatoni nyaralásból, na ott meg internet nem volt, de valahol nem is bántam..:)
Viszont megint mázlink volt, isteni idő volt egész héten, megtöltöttük a 6 ágyas apartmant, mert végülis „B" középső csemetéje is maradt pasistul egész hétre...:) Semmi mást nem csináltunk, mint ettünk, ittunk, aludtunk, fagyiztunk, boboztunk, filmeket néztünk, veszprémi Állatkertbe mentünk, meg Tihanyba, én süttettem magam a napon, a többiek szétfürödték a fejüket..:) Mondjuk a veszprémi Állatkerttel alaposan befürödtünk, mert addig-addig kóvályogtunk a városban, míg a hátsó bejáratnál pakolt le minket a GPS, valami parkerdő szélén. Végigcsattogtuk a látnivalókat, igen ám, de nem ugyanahhoz a kapuhoz vitt vissza minket az út, hanem a főbejáratnál estünk ki... Kocsi hol??? Páromnak igazság szerint nem jutott eszébe elmenteni, hogy hol hagytuk, hiszen azt hittük, az a főbejárat, így a GPS sem talált vissza, egy vánnyadt várostérkép nem sok, de annyi se, nehogy megtaláljad az Állatkert másik végét, hülye idegen. Úgyhogy étlen-szomjan, 30 fokban, jómagam magas sarkúban órákat ténferegtünk a környéken, betévedve totál ismeretlen helyekre, ha feltettük volna a kérdést egy helyinek, hogy messze van-e a város, akkor a válasz ez lett volna: hát most már messze..:) Azt hittük beledöglünk, de végülis nagy kínkeservvel visszataláltunk mindenféle erdei ösvényeken a kocsihoz, aztán kiittuk egy étterem üdítőkészletét ebéd előtt..:)
Ezt leszámítva király volt megint minden, rohadtul nem volt kedvem visszajönni, a tüzijátékon nyomorogni a tömegben pláne nem, de a „B" közép miatt szívesen. És még látványos is volt, tényleg, csak az a redva sok paraszt ne lenne kint ilyenkor szabadlábon.. Meg is fogadtuk „B"-vel, hogy egy időre hanyagoljuk a 20.-i tüzijátékot..:) És még aznap este leromboltunk Orosházára, hajnali 1-kor ágyba is kerültünk, altatni mondjuk nem nagyon kellett senkit...
Vasárnap vissza, aztán kezdődött a robot megint... Csurig melóval, azt se látom, merre van az előre, hétvégén töltöm a 4. x-et, a franc bele, de legalább volt kifogásom arra, hogy miért nem vagyok hajlandó dolgozni előtte szombaton..:) Viszont megkaptam a csiribiri ajándékomat „B"-től egy csuda kis Sony Ericsson Mp3-as mobil képében, aminek Ő állta a felét, másik felét én..:) Baromi okos kis jószág, pikkpakk megtanultam a menüjét, rohadt könnyű használni, nem kell napokig szokni... Bele vagyok zúgva..:) Anyuék szokás szerint pénzt adnak majd, de azzal meg lecserélem a galérián a padlószőnyeget, mert 10 éve is ronda volt már, mikor beköltöztem, de nem nagyon látta senki, így nem érdekelt, de egy ideje már nagyon zavar... Hétvégén Orosháza, „B", drágám, tortás csillagszórós köszöntést akart nekem szervezni, de szegényt lelőttem, mert mivel sosem volt nekem ilyenem, így csak masszívan zavarban lennék tőle.. Pedig nagyon hálás vagyok érte, de nem biztos, hogy jól érzeném magam, 40 évesen elkezdeni a szülinapi tortás hejehuját.. Meg nem is vagyok túl boldog ettől a kerek évszámtól... Annyira nem érzem magam 40-nek, hogy borzasztó, és nehéz is kezelni, meg tudomásul venni. Pedig muszáj.. Nézegettem a nyaralások alatt, meg egyébként készült képeimet, egyre rémesebben nézek ki, elkezdtek rakódni rám a kilók, valszeg az idő hozza a hormonális változásokat is, de addig amíg pár éve még vígan ehettem, amit akartam, és ellavíroztam az 54-56 között, addig most iszonyúan tudok zabálni. Kívánom a kaját, az ízeket, és ez persze meglátszik, most már erősen vissza kell fognom magam, hogy 56-59 között maradjak. És nekem ez nem tetszik.. Mindegy, oda kellene figyelnem magamra, meg mozogni, de se erőm, se energiám... Se időm...
Tegnap „B" esett be este, mert Pesten tárgyalt, és annyira teleszervezték a napját, hogy fent maradt nálam..:) Ami nekem jó, de szegényem este kiájult hullán, viszont hajnal 2-kor felébredt és pörgött reggelig, ezzel együtt nálam is nuku lett az alvásnak.. Ma persze mindketten félholtan szédelegtünk a munkáinkkal,, reggel egy Red Bull+kávé, de még így is rémesen fáradt vagyok.. Viszont „B" ferángattam az irodába, mert kihozott dolgozni, és a büfében még nem volt kávé, így főztem neki fent..:) Jött az egyik kis kolléganőm beköszönt nekünk, majd miután „B" elment, teljesen elaléltan közölte velem: „hááát Te micsoda iszonyú szerencsés vagy!" Én:....???? Miért is????.... Kollegina: „Irtóóóóó jóképűűűűű"...:)))
Tudom..:)
Aztán hozzátette: „Remélem, 20 év múlva nekem is jut majd egy ilyen...." :D:D:D:D
:-O
Nono..:) Annyira vének azért nem vagyunk..:)
