Talján röppentyűk 3.
2013.07.29
A malcontentai campingben eljött az újabb reggel, csomagolással, cuccolással, és a bringások első napjával, ami bevezetésként csak 28 km. Padova-ig. Itt kezdett tudatosodni bennem a tény, hogy innentől majdnem minden nap más városban alszunk, másik hotel, másik szoba, oda fel kell cuccolni az összes csomagot, és erre két nő van, abból is az egyik 12 éves..:) Mindenesetre a hátsó ülésre betelepítve a bringaszállító, hogy ne kelljen azzal a kocsi hátában parkolnom, amiben amúgy sem vagyok valami tündökletes, csomagok be, indulás, amivel kis híján legázolom a két bringást rükvercben, mert azt hittem, már régen elmentek..:) Szépen indulunk, mekkora flash lett volna, ha az első napon a saját kocsinkkal lapítom ki a két gépészt..:) Volt egy sanda gyanúm, hogy igen rövid lett volna a nyaralásunk..:) Mindegy, első bakin túl, campinget kifizetem (a teljes admin, az összes szállodafoglalás, fizetés, rendezkedés az enyém maradt, de én élvezem az ilyesmit..:)), majd mi jobbra el a GPS szerint, a két kerekező meg amerre az Ő GPS-ük vitte..:) Végcél mindkét gépben benne, valahogy majdcsak odatalálnak, van rá egy napjuk, bár ebben még Padova-t is látni kellene..:)
Nekem az első napi vezetésem kicsit izgalmas volt, ugye az olasz úthálózat tele körforgalmakkal, de olyanokkal is, amiket még a GPS sem ismer, na itt matekoljál, merre kell menni. Kisebb városkákban nincs is gond, de azért Padova nem éppen tanyaközpont, és főleg ezektől rettegtem, nagyobb város, több hülye, köztük egy luser magyar nő telepakolt kocsival tök ismeretlen terepen..:) Megvallom, már nem emlékszem, hogy találtunk oda a szálláshoz, de egyben voltunk, és azt hiszem, egy-két eltévedésen kívül nagyobb galibát nem követtem el..:) Szállást egy kis utcácskában megtaláltuk, igenám, de saját parkoló nista... A szálloda előtt szabad hely se, kicsit odébb, 2.-nak tudok megállni, és kezdődik a vadászat, hátha elmegy a szálló elől valaki... Látom, motoz ott két fiatal az egyik kocsinál, mintha pakolnának, talán elmennek. Gyereket ki a kocsiból, figyelj szépen a járdán, ha elmentek, pattanj oda a felszabadult helyre, és oda utána senki se be, se ki..:) Gyerek leleményesen megoldotta a helyzetet, konkrétan nyakára állt a két indulni vágyónak, diszkrétebb nem is lehetett volna, én meg jókat röhögtem a kocsiban, mert azt meg nem hagyhattam magára..:)
Tény, hogy lett parkoló, igaz, hogy a szomszéd étteremből is vágyott rá már valaki, de hát így járt, kicsit morgott egy pasi mikor betoltam a kocsit, de aztán kiderült, hogy az Ő felesége is odafér valami matchbox-szal..:) Szállodában recepció, kedves idősebb hölgy, bocs, kicsit korán érkeztünk, nem baj, ideadta a kulcsot, szobákba fel, tök jó, teljesen megfelel.::) Na akkor boyszolgálat indul, csomagokkal fel (mondanom sem kell a legfelső emeleten voltunk), kellett ez nekünk? Mindegy, megoldottuk, a nők mindent megoldanak..:) Kifujtuk magunkat, letelepedtünk a lenti miniatűr teraszon, vettünk netidőt (mert nem minden hotelben van ám ingyenes WiFi), és vártuk a pasikat..:) Egész hamar be is futottak, jó időt mentek, és mivel borongós volt az idő, még csak meg sem főttek..:) Bringa teraszon kiköt, szobákba fel, nekik zuhany, átöltözés, irány a város, egész közel volt a központ..:) Persze mindenki éhes volt, találtunk is egy jó kis kajázós, üldögélős kajahelyet, daloló pincérrel, és persze pizzaval, paninikkel, és kávéval..:) Mire betermeltünk mindent eleredt az eső. Király... Azért valahogy meg kellene nézni a várost, egyszer vagyunk itt, és mégiscsak ősi egyetemváros, nem kéne kihagyni.. Mászkálunk a piactéren, esőben, kidobunk egy vagyont valami kápolna belépőre, ami tokától bokáig fel van állványozva belül, így a pénzünkért semmit se látunk, kezd lefittyedni a társaság, menjünk vissza a szállodába... Elindulunk, hogy vásárolunk valami vacsit, eső közben eláll, itt egy utca, itt az egyetem, jaj ez is érdekes, addig-addig, hogy alaposan belemélyedünk a városnézésbe, kezdve egy meglehetősen ortopéd fenekű női szoborral, amelyik minden oldalról máshogy nézett ki, nem bírtuk megfejteni..:) Egyetem, azért mégiscsak a világ legelső egyetemei a bolognaival, nagy emberek jártak ide, a hangulata most is kivételes..:)
Barangolunk, középkori városközpont, minden ház alatt árkádsor, addig-addig bóklászunk, míg egy ház mögül elénk nem bukkan egy hatalmas bazilika, váratlanul, ahogy az olasz városokban szinte mindig lenni szokott..:) Gyerünk! Kiderül, ez Padovai Szent Antal nyughelye, a bazilika, ami a sírját tartalmazza, Assisi Szent Ferenc szerzetestársa, áááá, odavagyok az ilyen helyekért, pedig nem vagyok vallásos..:) A sírnál látogatók, a koporsóra tett kézzel imádkoznak, segítséget kérnek, Szent Antal a szegények védőszentje. Kolostor kerengő, benne Szent Antal szobor, kis angyal érinti a kezét a levegőből, másik keze fényesre kopva a sok emberi simogatástól, én is megérintem.::) Hihetetlen nyugalom, csend, szerzetesek, ki tudja hány 100 éve ugyanaz az életforma, azért valahol csodálom ezt, de nem tudnék így élni... Térképen Szent Antal zarándoklatának útvonala, jééé, pont ezekbe a városokba megyünk (Ferrara, Bologna, stb.) de Rovigo nincs betervezve, na akkor majd ott is megállunk holnap. A bazilika után már kellőképpen kifáradva még megcsodáljuk a gumikerekű villamost (??!!), egy hatalmas téren körben szoborcsoport, szökőkút, vizes”árok”, újabb Bazilika, számomra ismeretlen Szent Justinianaé, de nem kevésbé kicsi, mint a Szent Antal. Ezt még megnézzük, utána indulás a szállodába, mert többet sem fizikailag, sem szellemileg nem lehet befogadni, de azért még veszünk valami kaját estére. Vissza a belvárosba, ott láttunk üzletet, apróságok, fiúknak sörike, idős néni magyarázza nekünk a pénztárnál, hogy kell a futószalagra tenni a cuccot..:) Édes pofa (mint minden idősebb ember Olaszországban), bár nem tudom, mit hisz rólunk, hogy még nem láttunk futószalagos pénztárat, lehet a Neandervölgyből jöttünk? Szépen mosolygok rá, fizetünk, majd „B” nagy lelkesedésében kiront egy hatalmas Behajtani tilos táblával ellátott, billenőzáras kétszárnyas ajtón, amire jókora betűkkel, igaz olaszul van felírva, hogy nem kijárat, de ez nem zavarja.::) Fél Padova azonnal beriasztva, jókora szirénázó hang veri fel a délutáni nyugalmat, morcos üzletvezető közelít kulcsokkal, mi bújunk, nem vele vagyunk, közben visítva röhögünk.::) Kimenekülünk az üzletből, a szemközti járdán két, nyakig Armaniban, csípőre tett kézzel minket vizslató rendőr, na ki volt ez a balfácán, aki a zárt ajtón megy ki? :) Jah, turisták.. :D
Hazafelé kicsit hisztisebb a társaság, fáradtak vagyunk, pedig még előttünk a java. Estére olyan vihar kerekedik, hogy csuda, sötét felhő, villámlás-dörgés, de nekünk már csak egy zuhany kell, és fejes az ágyba... Altatóra nincs szükség..:)
