Csak, hogy továbbra se legyen egyszerű életünk: "B" hetek óta durván (ahogy mondom: nagyon durván), és szünet nélkül köhögött.. Január vége óta. Azt hittük, alapos megfázás, egyszer volt lázas, nameg a cigi miatt nehezebben múlik.. Két hete pénteken dokihoz ment, kapott gyógyszert, szedte, de nem lett jobban..
Azt a péntek éjjelt végigköhögte, szombaton szinte felkelni sem tudott, estefelé elhaló hangon megszólalt: menjünk be a kórházba. Befulladt, nem kapott levegőt, szabályosan kék volt, még szinte öltöztetni is segíteni kellett. Kis "B" buliból hazarángatva, legkisebb leugatva, hogy be ne pánikoljon nekem, apa gyógyszerei összeírva, irány este 9-kor az orvosi ügyelet. Ott kapásból rángattak be engem is a rendelőbe, mert „B” nem bírta elmondani, mi baja. Két spriccni a légutakba, oldódott a görcs, meg vénába finom kis szteroid, kanüllel együtt, irány a sürgősségi, mert így nem engedik haza. Átcsattogtunk egy folyosón, be is hívtak minket, alapos vizsgálat (meglepő módon egy kis kórháztól), vérvétel, röntgen, EKG, még szív ultrahangot is csináltak. Ott ültünk fél éjszaka, mire kiderült: bent tartják megfigyelésre, mert nem tudják mitől fulladt be.
Apát otthagytuk, mi mentünk haza, a legkisebb szerencsére már aludt, így csak mi dőltünk ki kis „B”-vel. Pocsék módon szar érzés volt „B” nélkül hazamenni, megtaláltam az asztalon az óráját, így azzal aludtam.. Aztán bevillant az agyamba, hogy ez biza hörghurut, és a rengeteg köhögéstől begörcsöltek a hörgői.. Attól fulladt. Másnap ezzel a diagnózissal is engedték haza, kapott még gyógyszereket, kicsit jobban volt… Ellenben a sok köhögéstől elkezdett fájni a bordája.. Namondom, király, valszeg a bordaközti ideg fáradt el.
Múlt hét végére a fájdalmat leszámítva jobban lett, így el tudtunk menni kis „B” koncertjére, ahol jómagam alaposan bejégereztem, mert meló téren kellőképpen tele volt (van) a bugyrom, és ki kellett csapni magam.. Pesten napsütés, odalent nyakig érő hó, jó kis rockzene, csápolás, hajnalra „B” is beviszkizett, így elég víg kis éjszakánk, nameg hajnalunk lett, reggel 4-ig pörgött, mint a zománcos lavór..:) Annak ellenére, hogy még mindig fájt az oldala… Másnap némi másnap, de annál jobb hangulat, punnyadtunk otthon egész nap, este kidőltünk, erre „B”-t megint elkapta egy köhögőroham, majd egyszer csak üvöltve ugrik fel az ágyban, mint akibe kést vágtak, és moccani se bír. Kis híján infarktust kaptam ijedtemben, szegényem kifeszülve ül az ágy szélén, és szinte vonyít a fájdalomtól, na már csak ez hiányzott, azt se tudtam, mit csináljak vele.. Csórikám kitámolygott a konyhába, és ott ült egész éjjel az asztal mellett, ami ugyan megtámasztotta, viszont alvás nuku… Reggel 6-kor felkeltette kis „B”-t, irány újra az ügyelet. Kábító fájdalomcsillapító, és nyugtató a fenekébe, attól pár órát tudott aludni, de vasárnap délutántól jött a karót nyelt állapot. Neten utánanéztem: bordaközti idegzsába, oka: hosszan tartó köhögés, megerőltetés, gyógyulási idő: 2-4 hét… MIIIII??? Jesszus, ezt nem fogja kibírni, pláne, hogy még mindig köhög, és az minden esetben felér egy késeléssel… El is gondolkodott szegényem az inkvizició alapjain…
Hétfőn vissza körzeti doki, az is felírt neki kábító fájdalomcsillapítót, amitől nem fájt ugyan, de lezsibbadt, mindezek mellett függőséget okozhat. Na, az még nem volt, gyógyszerfüggőség… Viszont legalább nem fáj neki, de a köhögés még mindig gáz… Ma visszamentek a dokihoz, most már beküldte a tüdőgondozóba, ahol újabb röntgenek, légzésfunkció, ahol kiderült: a 30 évnyi cigi meg se látszik a tüdején, de szívén se. Hihetetlen egy pasi, basszus, csak a köhögése múlna már el (itt is hörghurutot állapítottak meg), meg a gyógyszert ne kellene szednie…
A hab a tortán csak annyi, hogy a héten Peti is megint lázas lett, a maga piti kis 40 fokjával, és szokásos mandulagyulladásával… Néha csak nézek, hogy hogyan bírjuk még fizikailag, szellemileg, idegileg meghülyülés nélkül…
Alapból semmi gondom nem lenne, ha a melóm nem készítene ki teljesen. Az elmúlt pár hónapban annyi mindent nyomtak le a torkunkon, annyi pluszmelót raktak ránk, annyi követelést fogalmaztak meg, annyi mindent várnak el, ami nem alap, hogy az embert teljesen felőrlik. Csúnyán néznek rád, ha munka végén haza mersz menni, csak mert készen vagy aznapra. Csúnyán néznek rád, ha hétvégén nem dekkolsz bent, és nem hajtasz. Csúnyán néznek rád, ha hóvégi záráskor nem dekkolsz itt este 6-ig akkor is, ha mindennel készen vagy. Az, hogy családod van, az, hogy magánéleted, lakásod, házimunkád, esetleg pihenni való időd, nem számít. Tudom, ez máshol alap. Tudom, hogy viszonylag jó a fizetés. És akkor már kuss van? És akkor már áldozd be a beleid a munka oltárán? De amikor a munkám EL VAN VÉGEZVE, elmaradásaim nincsenek, akkor rám semmilyen téren ne nézzen senki csúnyán. Alapból egyébként rohadtul el vagyok fáradva, és elegem van a multiszemléletből.
Néha az az érzésem, hogy elszúrtam az életem… Marketing-et, kereskedelmet, vállalkozást kellett volna tanulnom, nyelveket, külföldön dolgozni, saját lábamra állni. Vagy fogorvosnak tanulni… Tiszta hülye vagyok… Szerencsétlen generáció, nulla jövőképpel, belekényszerítve olyan helyzetekbe, amikből 40 felett szinte lehetetlen kitörni..
De azért nem adom fel… Csak „B”, a szüleim meg Peti gyógyuljon meg…
