4 évesek lettünk..:) Ennek örömére fogtuk magunkat, és elmentünk megint kicsit Olaszországba, de most csak egy hosszú hétvégére. Ami még a listán volt: Verona-Milánó egy kis Garda tóval fűszerezve. Milánóban már 2x voltam, de imádom, és azt a Dómot „B”-nek még látnia kellett az eddigiek mellett..:)
Booking.com-on foglaltam szállásokat még nyár elején, összeraktam a szokásos menetrendeket, útvonalterveket, költségeket, megrendeltem a neten Leonardo Utolsó Vacsorájához a belépőket, és kivettem arra a hétre egy egész heti szabit..:) „B” előtte való hétvégén fent volt nálam, így vasárnap összecsomagoltam, és leköltöztem Orosházára..:) Szerdáig pihike, csütörtök hajnali 4-kor indulás..:) Igen ám, de akkor éjjel egy szemhunyásnyit sem bírtam aludni, „B” is csak ténfergett, ráadásul két nappal korábban megint becsípődött a háta, így az utsó pillanatig még az is kérdéses volt, hogy egyáltalán felkelni fel tud-e az ágyból, nem 2400 km-t vezetni oda-vissza. Szóval volt izgalom bőven, csütörtök hajnali 3-kor keltem, „B” mélyen durmolt, szegényt sajnáltam felébreszteni, de muszáj volt, különben nem fértünk volna bele az időbe. Mondjuk neki könnyű,, fél óra alatt csomagolással, kávé-cigivel, fürdéssel együtt készen volt..:)
Orosháza-Pest-Nagykanizsa-Szlovénia-Trieszt..:) Trieszt útba esik jövet-menet, és kihagyhatatlan..:) Oda is lassan már hazajárok..:) Isteni idő, első utunk a kikötő, ahol megint hatalmas tengerjáró hajó orra nyúlt be a járda felé, piacon isteni finom, mézédes szőlő..:) Ja, és a tenger..:) Imádjuk..:)
Tovább Verona, „B” képes volt az egész utat egy pisivel lerendezni, komolyan egy teve..:) Veronában GPS alapján megtaláltuk a szuper kis szállásunkat, haláli kedves, fiatal kis házaspár üzemelteti, azonnal kaptunk kávét, rengeteg infót, mi hol van, térképet, mindent, le a kalappal. A szobánk is nagyon aranyos volt, kicsit keleties beütés, viszont egy folyton harangozó templomtorony kb. 5 méterre a háztól..:D Aznap este még begyalogoltunk (!!) a központba, felmásztunk egy dombra egy kastélyhoz, ahonnan az egész város előtted hever, alattad egy római kori színházzal, és naplementével, áááááá, ezt csak csöpögve lehet na… Mivel itt még én sem voltam, azonnal nagy kedvenc lett ez a város is..:) Lesétáltunk a belvárosba, át a folyón, be a hangulatos sikátorokba, ahol már eseteledett, 10 perccel zárás előtt még beszabadultunk a Dóm-ba, na az se volt semmi, ahogy egyik ilyen város Dómja sem kismiska..:) Busszal akartunk visszamenni a szállásra, kerestük a megállót, majd a már félsötétben és mesterséges fényben az egyik könyvesboltban örömmel fedeztem fel Verona utikönyvet magyar zászlócskával ellátva, gyorsan be is rohantam, és megvettem..:) Fóliaborítás volt rajta, hónom alá csaptam, majd irány a Füvek Tere, ahol a buszmegálló van… No akkor derült ki, hogy ez nem Pest, itt félóránként is alig jön busz, „B” hullafáradt, visszagyalogolni agyhalál…. Néztem egy másik buszt, az legalább félútig elvisz, és jön hamarosan.. Addig van még pár perc, nézzük meg az utikönyvet… Bontom ki a fóliából, olvasnám, valami nem OK…
Ahham… Ugyanis holland volt…J Első megdöbbenésemben nem hittem a szememnek, majd láttam, „B” a tér közepén hahotázik rajtam, aztán én sem tettem mást, mint sírva röhögve megállapítottam: ez is csak velem történhet meg. Alvás nélkül, félholtan, fáradtan, este, hiszek egy zászlócskának egy könyvön, ahelyett, hogy ott rögtön beleolvastam volna a könyvbe, nem, megveszek ész nélkül egy olyan nyelven írt utikönyvet, amire esélyem sincs, hogy valaha hasznát veszem, de poénnak sem utolsó. „B” sír, én dettó, megfogadom: akkor is találok magyart, ha az ég a földdel összeszakad..:)
Este, már otthon a szálláson a trieszti maradék szőlőt esszük, miközben megjegyzem, szép nap volt, és a korona rajta, hogy van végre gyönyörű, holland utikönyvem egy olasz városról magyar létemre, „B” úgy röhög, hogy félrenyeli a szőlőt, kis híján megfullad (mindezt a becsípődött hátával), a fürdőben próbál levegőhöz jutni, én a párnába röhögök, hogy ne hallja, majd csak annyit hallok két fulladás között a fürdőből: „Lement egy szem rizs…:)))” Na akkor már visítottam.:)
(Ez családi sztori, „B” apukája folyton félrenyel, és ezzel mentegetőzik, hogy lement egy szem rizs..:) És minden ilyen esetben ezt veszi elő, akkor is, ha „B” nagyobbik lánya szerint történetesen tarhonyát eszik. Ebből szállóige lett a családi félrenyelések esetére)
Szóval ez az első napunk története..:)
tot ziens! (viszontlátásra hollandul..:)
word vervolgd (folytatása következik..:)
