2,5 éve nyúzzuk egymást, és ezt abszolut pozitív értelemben írom...:) Halálosan évezem ezt a fajta nyúzást..:) De jó is ez, és nem győzöm elégszer hangsúlyozni: a nyilvánvaló nehézségek ellenére hosszú idők óta a legboldogabb időszakom volt, most is az, és remélem, az is marad. És azt is remélem, hogy „B"-nek is. Mindennél jobban szeretem, és szerintem az egyik legjobb ember a világon. És ezt az utóbbit nem az elfogultság íratja velem, hanem a tapasztalat. Még mindig nem hiszem el, hogy velem van, és szeret. Ahogy azt is nehezen hiszem el, hogy ezt az embert én is szerethetem, feltételek nélkül, maximális bizalommal, mit nekünk a 200 km. Enélkül nem menne, nem működne, de eszembe sem jut, hogy ne bízzak benne.

A hétvégéink mostanában kicsit kaotikusan alakultak, szerencsére a tavaszi szünet miatt tudtunk hosszabbítani kicsit a húsvéti hétvégén legalább. Terveztünk mindenféleségeket, vásárolgatástól kezdve anyuékhoz való hazaugráson keresztül a Lillafüredi  kirándulásig, amire Petit is el akartuk vinni, mondván kisvonat..:) No, semmi sem úgy alakult, ahogy eredetileg terveztük, de egy cseppet se bántuk. Csütörtökön jött „B", pénteken szabin voltam, reggel ébredés, mentünk kis"B"-ért, mert fel köllött ruházni a kölköt, irány a Pólus, meg az Ázsia Center, ahhoz képest, hogy hétköznap volt, tömve volt a „kínai piac"..:) Ellenben elkezdett vacakolni a központi zár a kocsiban, egyszerűen nem lehetett lezárni, a frász kerülgetett, hogy ott áll a parkolóban vagy az utcán tárva-nyitva. Sajnos ez felrúgta a pénteket, mert így nem lehetett éjszakára az utcán hagyni, így miután megebédeltünk kedvenc olasz éttermünkben, és feltettük kis"B"-t a hazamenő vonatra, mi is hazahúztunk, összepakoltunk, és indulás anyuékhoz, mert ott legalább elvan az udvaron az autó minden gond nélkül. Valószínűleg az elektronikájával van valami gond, és már sajna nem először csinálja, konkrétan zárta már ki „B"-t a puszta közepén, mikor megállt pisilni az árokparton, járó motorral, kulcs a kocsiban..:) Akkor a mobilján hívtam pont, és valszeg a mobil sugárzása iktatta ki a központi zárat, különben ott éjszakázik nekem a prérin..:)

Szóval elindultunk haza, direkt nem szóltunk anyuéknak, ne tálalja fel a fél spájzot, meg is lepődtek rendesen..:) Öcskösékhez is benéztünk, Nóra-Peti beteg volt, így a másnapi Lillafüred-kisvonat projekt ugrott, nem is említettük neki, ne sírjon utána szegénykém. Nóra persze azonnal vigyorgott „B"-re, mikor az megemlítette neki, hogy hoztunk neked hamburgert..:) Kis döci..:) Anyuék nagyot néztek, de persze a libatömés így sem maradt el, „B" így evett 20 év után először kocsonyát, jobban mondva kicsempészve belőle a csülköt-körmöt, apu meg kis híján megverekedett a kutyával a kocsonyába főzött bőrért..:) Apu alapból hatalmas kocsonya-fun, de mi is jókat ettünk belőle, a fenébe így sosem hagyom el az úszógumimat..:(

Másnap ettől függetlenül kettesben elindultunk Lillafüredre, ráadásul át a hegyeken, a Bükkön keresztül, ami nekem különösen emlékezetes út. Anno az öcskös kisgyereknek baromira nem bírta a kanyarokat, képes volt szegényem 10 méterrel a cél előtt összerókázni a kocsit..:) Egyszer anyuék céges majálisáról hazafelé egy jókora IFA-val, a Bükkön keresztül, Egernek tartottunk haza, mikor az öcskös gyomra megunta a nem kicsi hajtűkanyarokat, és hercigen ölbehányta anyu kolléganőjét..:))))) Baromira ciki volt, de azt hiszem, azóta ezen az úton nem is nagyon voltam. Pedig ritka szép. Ittunk a Szinva-forrásból, mire beértünk Lillafüredre, már tobzódott a kiránduló tömeg, de még volt parkolóhely. Nekem több sem kellett, parkolóból elindulva sétálni az első 20 méteren trapára zúztam a bokámat egy szép kis kibicsaklással, „B" utólag meg is említette, hogy neki meg abban a pillanatban az összes ujját apróra törtem, ami valszeg annak volt a jele, hogy beszartam a fájdalomtól..:) Egyébként közel-távol én vagyok az egyetlen nő, aki lapos talpú kényelmes cipőben, sík terepen képes a bokáját tönkrevágni, „B", mikor szóhoz jutott, csak annyit említett, hogy ez meg mi, fogom a kezét, osztan mégis félrelépek? Szerencsére azonnal visszaugrott a bokám, így csak combközépig rántottam meg az összes izmomat, de hála az égnek nem dagadt be, és a fájdalom sem volt utána már annyira vészes.. Így simán végigsétálgattuk a környéket, Palota Szállóstul, vízesésestül, Hámori tavastul, visszaérve leültünk babgulyást enni a pavilonos gyorskajáldáknál. Ekkor ért be a kisvonat, tele túrázónak látszó tufával, akinek az az első szava vonatról leszállva, hogy : SÖR... Gratula..:)

Bementünk még Miskolcra, mind a ketten ott születtünk, körbejártuk gyerekkori helyszíneinket, nosztalgiáztunk kicsit, meg csodálkoztunk, mennyi minden megváltozott, tény, hogy pl. nekem 30 év alatt. Hazaérve megint kocsonyavacsi, este már csak punnyadni bírtunk, ráadásul „B" sem volt jól, mert elkezdett fájni a gyomra.. Mindig ettől tartottam, hogy az utóbbi idők stressze, idegeskedése, nameg a cigi előbb-utóbb megbosszulja magát, hát ez is megindult...

Másnap reggel „B" korán elindult Orosházára, én maradtam még délutánig, jöttek öcskösék ebédre, így megint alaposan kigyerekeztem magam, imádom a két picurt, bár Peti már lassan nagyfiú..:) Nóra meg örökmözgó, ki-be rohangált a konyha és a szoba között, kis harisnyanadrágja fenekén egy macska képével, apu cinkelte is a kiscsajt, hogy vigyázzon, mert a sok rohangálástól az a macsek a fenekén elszédül..:) Persze nem hagyta abba..:)

Múlt hétvégén Orosházán voltam. „B"-nek akkor már masszívan fájt a gyomra, kezdtem gyanakodni, hogy ez minimum egy alapos gyomorhurut, max egy fekély, de egyiknek sem örültünk volna. Próbáltam szegényemet kúrálgatni kamillateával, ideig-óráig segített, de a fájdalom visszatért, és kínozta rendesen. Ettől persze rossz hangulata volt, mindezek mellett az egész hétvége kicsit szürreális lett, valahogy negatív hullámok keringtek az éterben, tény, hogy nem miattunk, hanem olyan emberek miatt, akiket nem igazán szívlelünk, és ezen a hétvégén ebből a típusból több is jutott. És a hangulatunkon az sem nagyon segített, hogy láttunk egy jó kis mozit (Párterápia), valamint a gyerekek poénkodásain röhögtünk jókat, ugyanis kis"B" meg a középső leányzó barátja rálelt a legkisebb gyerek kiselejtezett ruhatárára, és a két felnőtt huszonéves férfi magukra húzkodták a 9 éves gyerek kinőtt cuccait, úgyhogy mi vinnyogva röhögtünk rajtuk, meg a pántos rucikon, és rózsaszín felsőkön.:)

Ráadásul a vasárnapi választás miatt korábban kellett visszamennem Pestre, hogy beleférjek a határidőbe, ehhez sem volt semmi kedvem, meg konkrétan a szavazáshoz se. Ki tud akasztani az a hónapokig tartó bolondokháza, ami ilyenkor a csapból is folyik, nameg még a legnormálisabb embert is kifordítja saját magából. Így ebben az időszakban kínosan kerülöm, és letiltom minden téren a politikai témát, nem nézek semmilyen hírműsort, még a rádióban sem hallgatok híreket, nem érdekel senki más politikai nézete. Felnőtt emberként el tudom dönteni, kire akarok szavazni, a többi egy dekát sem érdekel. Teljesítem a kötelességemet, de ezt szigorúan magánügyként kívánom fenntartani, és elvárom, hogy ezt más is tiszteletben tartsa.

Tegnap volt Peti 5. születésnapja, és „B" legkisebb hajtásának 9. szülinapja. A két gyerkőc egy napon született, így volt köszöntés bőven..:) Tegnap hazafelé felcsörögtem öcsköséket, hogy felköszöntsem Petit, édes pofám már szépen használja a telefont, és válaszolgat a kérdésekre..:) Feltettem neki a nagy kérdést: mit kaptál ajándékba? Gördeszkát (anyám se normális, 5 éves gyereknek gördeszkát, még azzal nem törte ki a nyakát a kölök), meg lovagos várat is mamától... Húúú, és milyen a vár? Tetszik? Válasz: király!..:D És jön az aranyköpés:  Tök jó a bábuja, megmutatom, látod? :D:D:D:D:D Itt dobtam el a telefont röhögve, háttérben hallom a család is vihog, apja meg magyarázza neki, hogy kisfiam, telefonban nem látja a nagynénéd a bábut. Peti válasza pengeéles logikával: az nem baj, de hallja..:D:D:D:D Újabb vinnyogás, megfekszem a kölyöktől..:)Ezek után még felhívtam „B" lánykáját is, Őt is felköszöntöttem, a buli majd jövő hétvégén kollektíve öcséméknél a kertben..:)

Tegnap viszont elkövettem életem első nyilvános agresszióját, de egyáltalán nem bánom...:)

Csattogok a trolihoz a 4-6-os megállóból meló után a körúton a Nyugati nagyposta mellett... Fáradt is voltam, kicsit nyűgös is, szóval már nagyon haza akartam érni... Kerülgetem az embereket, itt valahogy mindig tömegbe tömörülnek a gyalogosok, sosem értem, mitől... Kerülök ki egy tántorgó, szakadék cigányasszonyt, aki rámbámul, konstatálja, hogy belémköthet, így lép egyet felém oldalt, és vállal teljes erőből taszít egyet rajtam, hogy kis híján eltanyázok... És még neki áll feljebb, miszerint rámbömböl, hogy: mit jössz nekem, héééé!!! A többi pillanatok alatt zajlott...

Először a döbbenettől és a hirtelen rám zúduló dühtől szóhoz sem jutottam, mindig is sajnáltam, hogy viszonylag lassú a reakcióidőm ilyen esetekben. Ezt követően elöntötte a szar az agyamat, de nem annyira, hogy ne tudjak józanul gondolkodni. Felismertem a helyzetet, hogy fittség tekintetében nem vagyunk egy szinten, így valszeg nem tud utánam rohanni, bármit is teszek vele. Úgyhogy nem leálltam vele ordítozni az utca közepén, hogy anyádat, hanem fogtam magam, és a kezemben lévő Calzedonia-s papírtáskával jó teniszes múltamnak köszönhetően 180 fokból és bal vállból meghúzva, két kezes fonákkal olyat beküldtem a némbernek, hogy magam is meglepődtem. Mondanom sem kell, többszörös mértékben sokkoltam a rohadékját, egyrészt mert baromira nem arra számított, hogy valaki retorziót vesz rajta, mondván velük ugye úgysem mer senki szembeszállni. Hát a jó k. anyádat, nehogy már ez legyen a napod fénypontja, hogy pont belém kötsz, hát ne érezd már annyira jól magad. A másik, hogy valszeg arra sem számított, hogy ordibálni fognak vele, hanem megütik. Harmadrészt arra sem számított, hogy a papírtáskában ott lapul két, egyenként sem pár dekás IKEA-s csatos üveg, amikben kaját szoktam vinni magammal, valamint azzal sem számolt, hogy nem is olyan rossz a két kezes fonákom...:))))) Mellkason találta az ütés, ami nem volt annyira kicsi, hogy ne fájjon, de nem is volt annyira nagy, hogy komolyabb sérülést okozzon. Ettől, meg a fent említett sokktól egy darabig csak hápogni bírt, aztán meg természetesen nekikezdett ordítozni, hogy mit csináltam, nameg a szokásos „rák egye ki a szíved" szösszenet.. Akkor én már dühöngve húztam a trolihoz, a többit leszartam, ott topogott tovább egy helyben, ahol hagytam. Tőlem aztán meg is dögölhetsz, szarházi... Hát mégis mit képzelnek, bárkivel büntetlenül leállhatnak? Hát nem... Tény, hogy egy kigyúrt 180 kilós kopasz állatnak ne, mentem volna neki a csatos üvegeimmel, de ezt semmiképpen nem hagyhattam retorzió nélkül. Nehogymár...

Aztán pont ma gondoltam bele, hogy mivel hirtelen felindulásból cselekedtem, és nem néztem, hova ütök, mi van, ha állcsúcson találom az üvegekkel? Minimum egy állkapocstöréssel kombinált agyrázkódás, de ha orroncsapom, akkor azt lazán feltolom az agyába. Valószínűleg valahol exférjem most már fekete öves karatés múltjából merítve tudat alatt lejjebb vittem be az ütést, hogy még véletlenül se okozzak semmi maradandót, de azért dagadt a szügyem a büszkeségtől, hogy visszavágtam..:) Lehet engem rasszistának bélyegezni, bár rohadtul nem emiatt csaptam meg a nőt. Ha fehér ember lett volna, akkor is megteszem. Ne gondolják már azt emberek, hogy nekik mindent szabad...

„B" persze röhögve vette a beszámolómat, mondván, mindig is tudta, hogy domina hajlamaim vannak, de hogy már az utcán verek öregasszonyokat, az túlmegy minden határon..:)