Hétvégén otthon voltunk..:) Mostanában határozottan szeretek elmenni Pestről, pedig ezt az elmúlt 24 év alatt csak az utóbbi 3 évtől érzem.. És nem feltétlenül azért, mert vannak „B”-ék, hanem mert úgy érzem: elteltem Pesttel… Mindent láttam, mindent megéltem, mindent tudok, amit csak itt lehet, újat nagyon már nem tudnak mutatni. Viszont unom a tömeget, a sorokat, a zajt, a dugókat. Tény, hogy ezekkel ellentétben ott van a hihetetlen mennyiségű programlehetőség, meg minden a számban, de ez a lakhelyem szerencsés földrajzi helyének köszönhető, mert abban biztos vagyok, hogy Pestlőrincről ezerszer meggondolnám, hogy bármerre elinduljak-e. Onnantól meg nem mindegy?
Szóval most hétvégén anyuék voltak a sorosak, meg kellett néznem Peti torkát, megmarad-e mandulaműtét után.. Csütörtökön „B” feljött, mert jelenése volt valami repirendezvényen, öltönyös-nyakkendős pofaviziten a Várban, egy csillivilli étteremben.. Előtte való hétvégén összeszedtünk a spájzukból anyunak fél tonna befőttesüveget, hozzá való fedelekkel, meg műanyag dobozt, meg nejlonszatyrot, mert ezekből mindig hiánya van, így mi látjuk el ipari mennyiségekkel, de sosem elég. Azt röhögtem magamban később, hogy „B” a csütörtök esti jelenésre úgy nézett ki, mint a legjobban szabott James Bond, (ilyenkor mindig pluszban beleszeretek, mert olyan dögös öltönyben, hogy csuda), és mivel kocsival ment, szépen felcsörömpöltette a Várba a tonnányi befőttesüveget fedelestül a macskakövön.::D Szép lett volna, ha valaki belekukkant a csomagtartóba..:D
Mindenesetre este 10-kor szegényem úgy esett be a fene nagy repivacsiról, hogy mi van a hűtőmben kaja, mert éhen hal..:) Röhögtem szegényt, mi van, nem adtak enni? Adtak, de olyan szar volt a kaja (azért elég gáz, egy elsőosztályú étteremtől), hogy éhes maradt..:) Na, vágtam neki kenyeret, meg kolozsvári szalonnát, és beteremtette az egészet mustárral.:) Lefojtotta negyed kiló eperrel, és már jól is volt…:)
Ja, „B”..:) Csak úgy tudom kinagytakarítani a lakást, hogy munka után naponta kisuvickolok valamit, és így lépésenként, de haladok. A múltkor a konyhám volt a soros, felezve egy-egy nap alatt végeztem vele, köztük a mikróval is. Kipucováltam, tányérját elmostam, száradt hétvégén a mosogatóban, amivel nem számoltam: hogy „B” vasárnap kocsival felhozott (ez a múlt hétre vonatkozik, nem a mostani, csörömpölős hétvégére). Reggelente Ő félvakon és félálomban kitapogatózik a konyhába, rutinból találja meg a hűtőben a tejet, a bögréjét, a kiskanalát, a kávéját, nyitja a mikróajtót, és teszi be a tejet melegedni. Az első két kávéjáig használhatatlan az ember, így én már csak akkor ugrottam az ágyból (ja, mert általában mindezt hajnali fél 5-kor nyomja, nálam meg ugye egy szoba-konyha van, így vele ébredek..:)), mikor jókora csörgés-csattogással a bögre megadta magát a mikróban egyensúlyozva a tányér nélküli vázon, és a fél konyhát el nem árasztotta a kiömlött tej...:) „B” félálomban cifra káromkodással nyugtázta a helyzetet, én meg röhögtem, hogy basszus, elfelejtettük azt a rohadt alátétet betenni, de megvallom, eszemben sem volt..:) Ennyit a kitakarított fele konyhámról, a mikróról, meg „B” reggeli első kávéjáról. Szegényemet kiterelgettem a körfolyosóra, ijedtében gyújtson rá, a többit rendezem én..:) Semminek nem lett semmi baja, 5 perc múlva a kész kávéja a kezében dekkolt, és a konyha is össze lett rakva..:) Azóta néha tejesembernek hívom.::)
Szóval pénteken mentünk anyuékhoz, előtte beugrottunk öcskösékhez, láttam gyerekek megvannak, bár Nóra is sánta volt (elrúgta anyáméknál a küszöböt), Petinek két lábujja eltörve, mert az meg lerúgta a vaskályhát, szóval a szokásos.. Öcsém vicce: négy lába van, mégis eldől, mi az? ….. Fél pók…. (hülye..:))))
Anyu szokás szerint megtömött minket kajával, másnap jöttek öcsiék is ebédre, a pindurok hihetetlenek, mint mindig, most már Nóra sem mufurc, úgy megölelgette a nyakamat, meg nyomta a kis nyálas pusziját, hogy szétolvadtam tőle.:)? Ja és félig szobatiszta, és baromira büszke volt magára, hogy csacsis bugyi van rajta (a Micimackóból Füles), és nem pelus, öcsém szerint, ha bepisil, éppen fejbepisili a csacsit..:)
Délután még elmentünk Demjénbe, meg Egerszalókra, megnéztük a két fürdőt. A demjéniben „B”-nek érdekeltsége is volt, és el voltunk ájulva, milyen klasszul megcsinálták, a kis hegyoldalba vájva, szépen természetbe illesztve, barlangfürdős résszel, hajnali 2-ig nyitva. A parkoló tömve, pedig röviddel azelőtt jókora zuhi lehetett, de tele volt a fürdő… „B”-nek repesett a kis lelke, az ilyenektől nagyon el tud lágyulni..:) Egerszalók más… Amióta legutóbb ott voltunk, és megszakadt a szívem a régi jó kis hajnali fürdésekért a fenyveserdő közepén, ami az itteni hatalmas, és a természetet szétbombázó építkezés után ugrott, kb. két éve nem láttuk… Szinte semmi sem változott, max romlott a helyzet. A szállodát ugyan befejezték, de ronda, abszolút nem illik a hegyoldalba, tiszta üveg meg fém. A fürdő sablonos, semmi hangulata, megfizethetetlen belépőkkel. A török Pamukkale-ra hajazó mészkőlerakódásos teraszok megvannak, amit mesterségesen mellé akartak pluszban barmolni, azt még évekig nem rakja tele a víz sóval, így az is ronda. A napozópázsit félig kiégve… A hihetetlenül értékes víz ócska vezetékeken elvezetve, pocsékba… Ronda-ronda-ronda… A parkolóban alig voltak autók, a szállodában vendégek. Demjén pár 100 méterrel odébb tömve volt.. Át is fogja venni azt a látogató közönséget, akik vesztve az egerszalóki feeling-et, átpártolnak Demjénbe. Megfizethető, szép, hangulatos, mindenkinek ajánlani tudom.
Szóval el tudom képzelni most Pestmentesen az életem.. Vagy legalábbis felezve… Az lenne az egyelőre ideális…
Jah, és némi melós kompenzáció: páran premier előtti meghívást kaptunk a Másnaposok 2-re, mondván köszi a melót.:) Minimum..:)
