Verona folytatás..:)
Éjjel istenit aludtunk, reggel 8 körül ébredés, „B”-nek a szokásos körei, kényelmesen összekészültünk, reggeli:) Na, itt rendes reggelit kapunk, felvágottal, fincsi kávéval, narancslével, alaposan bekajálunk, erre elkezd esni az eső… :( Úgyhogy nem kapkodjuk el a pakolást, meg a városba készülődést, lassacskán rendezkedünk, kifizetjük a szobát, kipakolunk a kocsiba, lecsorgunk a városba, kicsit még üldögélünk a kocsiban, majd azért csak lankad az eső is, el lehet indulni…
„B” legnagyobb vigyorai mellett minden könyvárushoz betérek, és magyar utikönyvet keresek, de sajnos sehol sem találok.. A tegnap este zárás előtt még ingyenes Dóm-ba nappal már csak beugróval lehet bemenni, így a repetát kihagyjuk..:) A Füvek Terén rendezkednek az árusok, jópofa automata pultjaik vannak, ernyővel, önmagát bezáró funkcióval, így nem kell minden reggel, meg este ki- meg bepakolni, csak bezárják a „dobozt” és kész..:) A városháza kapuja felett mamutcsont függ, ilyet eddig csak Krakkóban láttam a székesegyházban. Ott az volt a legenda, ha ezek a csontok leesnek, akkor elpusztul a város..
A téren van még szökőkút, illetve középkori pellengér bilinccsel, elmaradhatatlan szárnyas oroszlán szobor és rengeteg turista. Szerencsére itt kevés a lángosképű..:) Elcsatangolunk az Arénához, jó kis antik belvárosban, naná hogy azonnal megtalálom a kedvenc táskaboltomat, ami ugyan már Pesten is van, de azért mégis az a feeling, hogy minden olasz városból van egy ilyen táskám (Carpisa)..:) Előbb azonban jöjjön az Aréna, végre eláll az eső, az Aréna előtt itt is római harci díszben hülyíti a turista mammákat egy jókora ember, nagy vihogások közepette megy a fotózkodás.
Bemegyünk az Arénába, ott most bontják el a nyári Operafesztivál nézőterét, meg színpadát, az évszázados márvány üléssorokon hatalmas csiga fossziliákat találok, kézzel fogható a történelem… Nézelődünk még a környéken, majd irány Júlia háza, de előbb „B” meglep a táskaboltomból egy szép kis tasival, mondván boldog 4. évfordulót..:D Készült rá, tudta, hogy nekem ez a gyengém, és azt is tudta, hogy minden nagyobb városban különös érzékkel találom meg ezeket az üzleteket, de mindig anélkül, hogy tudatosan keresném őket..:)
Júlia házánál tetőzik a tömeg… Verona persze szintén egy film, a „Levelek Júliának” révén került képbe, mindenkinek ajánlom, nagyon kedves, szép film, de film..:) Ebben a Júlia háza ugyanaz, de engem megdöbbentett, hogy egy XIII. században épült házat mennyire nem tisztel a turista horda… A kapubejárat, a kapu, a falak mindenütt összefirkálva a sok őrült szerelmes felirataival, a flimben ez a rész teljesen tiszta volt, ott papírcetliken üzengettek Júliának, aki állítólag nem is itt élt, hanem az egész sztori Sienában játszódott. Mindegy, az illúzió az illúzió, átverekedjük magunkat a tömegen, pár percembe beletelik, míg Júlia szobrát az Őt babonából csöcsörésző hímektől mentesen le tudom fotózni. „B” nem akar bemenni a házba, az erkély, és a szokásos kötelezők után nekem sincs kedvem a tömeghez tovább… Megható az egész, ott lenni, de mindig megtapasztalom: a turista egy külön állatfaj..:) Kifelé egy srác kapaszkodik fel a még viszonylag szabad falfelületekhez, hogy az odalentről drukkoló barátnője iránt érzett szerelmét felfirkálja a falra… Mi inkább kiülünk a közeli kávézó teraszára, ahonnan nem messze egy kicsit rastás srác énekel gitárral, olyan klassz hangja van, hogy simán nyerné az összes tehetségkutatót, van közönsége bőven,mert ezek mellett folyton mosolyog, mi meg kávézás közben hallgatjuk.. Van egy hangulat na..:) Miután elindulunk Rómeó házához, „B” pénzt dob neki, ilyet se nagyon láttam tőle..:)
Rómeó háza nem látogatható, de azért megnézzük kívülről, így teljes a kép..:) Még megnézzük a Szent Anasztázia templomot, csatangolunk kicsit a sikátorokban, majd kora délután kocsiba vissza, irány Sirmione a Garda tó mellett..
De azt majd legközelebb..:)
