Hétvégén Veszprémben tavaszoltunk, meg wellnes-eltünk..:) Istenuccse piszkosul ránk fért, és istenuccse baromira jó volt.
Kollégám ajánlotta a Villa Medici 4*-os kis szállodát, a Viadukt alatt, nagyon jó kis helyen, nagyon hangulatos kis környezetben, seggünk is ki volt nyalva körbe-karikába..:) Meg is beszéltük, hogy eeeezt nagyon el tudnánk viselni..:)
Pénteken már nem dolgoztam, „B"-t vártam, Ő is reggel indult, de elakadt az autómosóban, ahol kiderült: a durrdefekt szélén haldoklik az egyik gumi, így azzal sehová. Futás a gumishoz, visszatenni a nyári gumikat, mert azok még bírják valameddig, igaz, már azokban is van egy jókora 8-as.. Úgyhogy szegényem még reggel megfutotta a köreit, és csak utána tudott indulni.. Én addig kitakarítottam, kényelmesen összepakoltam, kora dálután kiverekedtük magunkat a városból, és irány a pihenés..:) 4-kor már lent főztük magunkat a csiribiri kis wellnesrészlegben, baldachinos pihenős matracokkal, gőzzel, szaunával, jakuzzival, ahogy kell...:) Az első délután puhára is főztük magunkat, majd úgy döntöttünk, hogy annak ellenére, hogy a kollégáim szerint a Medici étterme baromira drága, megkíséreljük a vacsorát a kisvendéglőben, mert az nem tűnt annyira vészesnek, mint a nagy étterem. Nem volt sem erőnk, sem kedvünk a városban éttermet hajkurászni, viszont elég hamar kiderült, hogy a kisvendéglőben meg asztalt kellett volna foglalnunk, így nem fértünk be. Viszont a pincésrác persze azonnal átirányított minket a fulldrága étterembe, mondván péntek estem minden kajából 30% kedvezmény van, na, akkor nézzük azt meg.
„B" későbbi megjegyzése alapján a két birka betért a közvetlen szomszédban lévő full elegáns és full nagyvilági étkezdébe, ahol a pincér már az ajtóban vette le a kabátomat, tolta a fenekem alá a széket, és éppen csak nem hajbókolt...:) Az étlap láttán szerencse, hogy alám tolta a széket, különben leesek róla... A kaják úgy 4000 Ft felett kezdődtek, de találtunk egy jól hangzó menüt, ami 3 fogással kijött 5000 Ft-fő-ből..:) Nem kalkuláltuk bele a beígért 30%-ot, de utólag nem bántuk meg...
A két birka („B" meg én) csak nézelődtünk, nem nagyon vagyunk hozzászokva a fullos éttermekhez, én nagyjából tudtam, hogy a kőkeményített szalvétát az ölembe kell teríteni, de „B"-nek már a pincér alkotta a helyére..:D Mondjuk alapból két pincér ugrálta körbe a két birkát, fehér kesztyűben halál elegánsan, így egy topinak éreztem magam teljesen. Minden egyes fogást, még a porcelánkanálkában felszolgált fürjtojást is zsúrkocsival tolták az asztalunkhoz, de előtte kaptunk menün kívül még nyers sárgarépahasábokat sima és fűszervajjal, melegen ropogós tökmagos kenyérkével előételnek, valamint ezután jött a séf üdvözlete a porcelánkanálban padlizsánkrémen tálalt fürj tükörtojás, és csak ezután jött a valódi, megrendelt menü, akkor nekem már szemem-szám tátva volt..:) Mire jó a filmes műveltség, a „Micsoda Nő"-ből szerintem mindenki egy életre megtanulta, hogy a felterített evőeszközöket kívülről befelé haladva kell használni..:D:D:D
A leves: szürkemarha erőleves, velővel és tormás főtt hússal, amit én alapból szoktam lepasszolni „B"-nek, mert a velőt nem bírom megenni..:) „B" teljesen el volt hűlve, hogy a tökéletesen elkészített velő még pluszban meg volt grillezve a főtt husi pedig vajpuhára volt főzve.. Leveses tányérkámba a pincér merte a levest, a kisujjamat sem kellett mozdítani, míg a másik pincér hirtelen az orrom alá dugott egy ágyúcső méretű borsőrlőt, hogy szíveskedek-e a leveshez borsot... Én, aki MINDIG borssal eszem a húslevest, úgy megrettentem a hatalmas borsőrlő láttán, hogy hirtelen nem is fogtam miről van szó, csak elképedve nemet rebegtem, köszönöm..:) „B" azóta mulat az arcomon, amit vágtam, ő persze kért borsot, aki viszont SOHA nem tesz plusz borsot a kajába..:)
A leves mennyei volt, akkor sejtettük már, hogy megéri ez a vacsi az árát, mert egyhamar nem fogunk még egyszer ilyen helyen eszegetni. A leves után jött a második fogás, ami gyöngytyúk mellehúsa ropogós sajtbundában, eredetileg zöldségekkel, amit kapásból lecseréltettünk rizsre és krumplira. Az étlapon szerepelt még szarvasgombás (!!) karalalábévalami, amiről a gombát leszámítva, aminek kilója több százezer Ft, nem tudtuk micsoda... Kihozták a kaját, ahogy kell, zöldségek helyett krumpli, de a szokvány krumpli mellé odapakolt nekünk a séf pár perui lila burgonyát is, amitől megint eltátottuk a szánkat. A krumpli konkrétan sötétlila volt, és sokkal finomabb, mint a mi hagyományos krumplink..:) És a szarvasgombás karalábészmötyi egy szószfajta volt a husi mellé, de nem ám pár morzsa szarvasgombával, ahogy más éttermekben csak mutatóban teszik a kajára, hanem 5 szép kis szeletkével... Az életben nem ettem még szarvasgombát, valszeg nem is igen fogok egyhamar, úgyhogy ki kellett próbálnom..:) Elég érdekes az íze, magában úgy is mondhatnám: rossz..:) Viszont más falathoz hozzávéve egész jó hatást kelt. A husi isteni volt, szerintünk az is előzetesen be volt pácolva valami fincsi keverékbe, és a ropogós sajtbunda sem éppen Tesco gazdaságos, nyomokban sajtot tartalmazó gumiszarból volt..:) Az életben nem ettem még ilyen fincsi kajákat, nem győztünk élvezkedni..:)
Mikor ezt a fogást is befejeztük az utolsó falatig, jött a pincér, leszedte az asztalt, addig a másik pincér egy kistárnyérral, meg egy fém valamivel (utólag rájöttünk, valami morzsalapátka lehetett) lekapirgálta a morzsákat az abroszról a kistányérba, én meg akkor már teljesen el voltam varázsolva. A pincérek hihetetlen udvariasak voltak, minden egyes fogáshoz volt pár kedves szavuk, mindig megkérdezték, hogy ízlett, jól érezzük-e magunkat, honnan érkeztünk, itt lakunk-e a szállodában, stb., az életben nem volt még ilyen jó dolgunk étteremben, pedig voltunk már egy párban. És még a desszert hátravolt... Az sem váratott magára, csokiszuflé tejszínhab karamellkosárkában, plusz muskotályos lilaszőlő fagylalt... Ez így együtt felpakolgatva a kiskanálra, több volt, mint élvezet, a szőlőfagyinak csodálatos íze volt, nem tudom helyben csinálták-e, vagy rendelték valahonnan, de még sosem ettem finomabb fagyit.. Szóval szemünk-szánk tátva volt, alaposan el voltunk kényeztetve, ki voltunk a végletekig szolgálva, kifelé kabátomat feladta a pincér,nyitotta előttünk az ajtót, kívánt további kellemes pihenést....:) A számla sem volt vészes, köszönhetően a mázlinkra 30%-os kedvezményeknek, nem rokkantunk bele a vacsiba, és úgy éreztük, ez a kaja mindent vitt..:) Azóta is emlegetjük, hihetetlenül jól éreztük magunkat Estére már csak punnyadni bírtunk a TV előtt a szobában..:) Azért belegondoltam: nincs annyira rossz dolgunk, na.. Gyerekként sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy Magyarország első 10 étterme közé sorolt helyen fogok szarvasgombát enni, miközben gyerekkorunkban az emberek képesek voltak órákig sorban állni egy fél kiló banánért karácsonykor... De az egy másik feeling volt..:)
Másnap alaposan bereggeliztünk, sütötték nekünk a rántottát, tömtük a hasunkat, ki is tartott estig, mert ebéd nem fért bele a köztes időbe, meg a gyomrunkba se..:) Reggeli után jó nagyot sétáltunk a városban, isteni tavaszi időben, kávéztunk egy jópofa kis édességboltban, és megállapítottuk, hogy Veszprémnek vannak nagyon szép és sajna nagyon csúnya részei is, és ahogy minden kisebb városban, szombat délelőtt csak a bevásárlóhelyek közelében van némi mozgás, a város többi része halott. Legalábbis délelőtt. A városközpont pedig beleragadt a szocreál építésű rettenetes épületei fogságába, nem is tudom, mit lehetne azokkal csinálni, iszonyúan elrontja a városképet az rettentő sok, már leharcolt állapotú ronda beton és fém kockadesign a gyönyörű, régi házak, hivatalok, a vár épületei mellett. Az idő klassz, jót sétáltunk, délután kis pihi a szobában, de előbb asztalt foglaltunk a kisétteremben estére..:) Szieszta után újabb szieszta a wellnesben, „B" hamar ki is ájult a pihenős matracokon, két adag jakuzzi után, én még élvezkedtem a gőzben, meg szétolvastam az agyam..:) Este ugye foglalt asztalunk volt a kisétteremben, aranyos kis hely, ugyanolyan kedves pincérrel, de sokkal mérsékeltebb árakkal. Újabb adag husileves, meg rablóhus-sültkrumpli-tzatziki kombó mellett döntöttünk. Erre kihozták a levest igazi, nagymamis piros fazekacskában, hát haltunk meg tőle, és persze a leves is isteni volt megint. A rablóhusi is finom volt, de nem volt annyira nagy szám, de azért nem hagytunk ott egy falatot sem..:) Este megint csak punnyadás, TV-zés, alvás, madárcsiripre ébredés, megint alapos reggeli, aztán már csak csomagolás, számlarendezés, kocsiba be, indulás.. Hát maradtam volna még, na...
A Balaton felé indultunk haza, megnéztük magunknak a még kicsi kihalt, de futóbajnokokkal körbevett tavat, valami futóverseny volt ezerrel, nem győztük kerülgetni őket..:) A víz hihetetlenül tiszta, és fújt a szél ezerrel, és csapkodott ki a partra..:) Azt hiszem, nyáron megint megyünk vissza Fűzfőre kettecskén nyaralni..:) „B" még maradt hétfőig nálam, mert másnap tárgyalása volt, én meg örültem a bónusz hosszabbításnak..:) Azóta megint csak robot, megint csak taposómalom, én meg megint várom a hétvégét, mert megyek Orosházára..:)
