Huhh, egy ideje kimaradt az írás, nem kicsit gyorsultak fel az események, le sem tudnám most írni... Ahol abbahagytam: Sirmione-Garda tó... Egy vékonyka földnyelv végén kastély, Scaglieri család épttítte, mint körben és a környéken az összes kastélyt... Biztosan nem voltak gazdagok.. Kacsák, hattyúk, akik félelem nélkül pózoltak a fényképezőgépeknek, villák, kertek, egyszóval nem éppen a nyócker... Arrafelé nem biztos hogy futotta volna szállásra, de látni mindenképpen kellett..:) Ott is full történelem, 1300-as évekbeli házak, és isteni fagyizók, meg némi cspergős eső, de mindenképpen megérte útba ejteni.
Milánó felé botor módon kihagytuk az autópályát, csak azt nem kalkuláltuk bele, hogy péntek délután volt, és a közlekedés ott sem egyszerű ilyenkor. A szállást viszonylag könnyen megtaláltuk, bár a GPS,szegény teljesen megzavarodott egy lezárt körforgalomtól, na azt nem olt egyszerű kikerülni. Itt rendesen melléfogtam a szállással, sajna egy hostel szerű valamit sikerült foglalni, ahol bár külön szobánk és fürdőnk volt, de ritka lepukkant, kicsi, és a személyzet sem volt éppen tökéletes. MIndegy, volt hol aludni, fürödni és ennyi. Este még nekivágtunk a városnak gyalog, miszerint "B" vacsorázni visz a 4. évfordulónkon, és azt mindenképpen vendéglőben. Csakhogy minden vendéglő este 7-kor nyit, így egyet sem találtunk 2 óra kavargás, és eltévedés után, pedig már kopogott a szemünk az éhségtől, fájt a lábunk a rengeteg menéstől, pláne, hogy el is tévedtünk. Szerencsére a szállás címe a fejemben volt, és egy kedves öregúr eligazított minket, maj ráébredtünk, hogy két saroknyira kószáltunk a szállástól.::) A másik poén az volt, hogy miután hazataláltunk, az utca másik oldalán végre találtunk egy nagyon kellemes, kedves éttermet, ahol a jól megszokott isteni kiszolgálás fogadott minket, a háziúr pezsgővel vendégelt meg minket, isteni borul volt, és hihetetlen finom sült krumplijuk..:) Desszertként persze tiramisut kellett enni, de csak egyet rendeltünk, és a háziúr pincérként dolgozó fia a háta mögött csempészett "B"-nek plusz egy kanalat...:) Nagyon jó kis este lett végülis, csak azon vihogtunk, hogy a fenébe, két órát tekeregtünk a városban, miközben az orrunk előtt volt a megfelelő étterem..:)
Aludtunk egy jót, majd másnap időre mentünk az Utolsó vacsorához a Santa Maria della Maggiore templomhoz. Imádom a neten időpontra rendelhető belépőket, rengeteg időt és sorban állást spórolunk vele, és szinte mindig tartják az időpontokat. Én nagyon izgultam, mint minden ilyen nagy mű látványa előtt, itt is zsiliprendszer, légkondi védi a freskót, én meg tátott szájjal álltam előtte, és hülye túristaként kerestem rajta a Da Vinci kódban írt jellegeket..:) Mindig megrendít egy ekkora mű valós látványa, "B" is mindig azon döbben meg ilyenkor, hogy anno, mikor ezekről suliban tanultunk, akkor azt hittük: ezeket sosem fogjuk valóban látni.. És lőn.. Nagyon jó érzés... Kinézelődtük magunkat, majd elsétáltunk a Sforza kastélyhoz, azt is körbejártuk bár én már harmadszor, de sosem unom meg..:) Onnan séta a Scala-hoz, útközben megcsodáltunk egy utcán ücsörgő, és zöldségekből gyönyörű virágokat, teknőst faragó fazont, majd végre elénk tárul a Dóm, amit szintén harmadszor látok, de eddig mindig fel volt állványozva… Most nem. Lélegzetelállítóan hatalmas, gyönyörű fehér márvány, tiszta faragott csipke, irdatlan nagyságú üvegablakok, bronz ajtók. Nekem a kedvenc templomom, „B” még mindig a sienai dómra esküszik, de a milánói is beállt az elsők közé, abban biztos vagyok..:) A milánói hatalmas, őrült nagy tér, boltívek, szobrok, kincstár, 1300-as évek óta ép (!) festett üvegablakok, amelyek minden kockája más képet mutat, akár Jézus életét, akár a Biblia történeteit mutatja be, és sokan csak úgy elmennek mellette, anélkül, hogy kicsit belelátnának a részletekbe… Jó sokat nézelődtünk, mindent körbejártunk, megnéztük még a Galleria Victor Emmanuelle-t is, ami építészetileg szintén csoda, mellesleg egy luxus bevásárlóudvar..:) Ettől függetlenül gyönyörű.:J Ezek után „B”-t letettem egy helyen, mert tudom, hogy utál vásárolgatni, így nyakamba vettem én a környéket, hogy apróságokat vegyek az itthoniaknak.. Nem jött össze… Rengeteg minden van, de egyrészt drága, másrészt nem tudtam választani… Fél óra alatt feladtam, mentem vissza a Dóm térre „B”-ért, de nyoma veszett.. Persze a telefonom meg nála volt a hátizsákban, így hívni sem tudtam (igazi luserként), így nyakamba vettem a teret, ahol a hatalmas tömegben elég érdekes vállalkozás volt felkutatni… Kb. szintén fél órás és nem kicsit idegbajos keresgélés után végre tök véletlenül találtam rá egy napsütötte kandeláber talapzatán ücsörögve… Hihetetlen érzéke van néha váratlanul elveszni, bár szegényem azt hitte, nálam van a mobilom…
Miután megnyugodtam, metróval haza a szállásra, előtte még bevásároltunk másnapra a hazafelé útra, ahol is az üzletben egy bűbáj mamma magyarázott kézzel lábbal valamit „B”-nek, aki persze csak magyarul magyarázott vissza neki széles vigyorral, hogy nem érti… Aztán kiderült, hogy gyümölcshöz keresett a mami zacskót, majd miután a kezébe nyomtam, tőlem kérdezte, milyen nemzetiségűek vagyunk..:) Ungaresi..:) Nagyon édes kis mámika volt, és így már értette, miért nem tudott zöld ágra vergődni velünk.::)
Aludtunk még egyet, majd hajnalban indulás haza, a határ előtt még egy utolsó isteni olasz kávé, Szlovéniában a hegyekben hó, itthon meg 400 Ft-os diesel ár fogadott minket…:) Jó kis hétvége volt, 4 évesek lettünk, és itthon várt minket a szokásos mókuskerék…
Azóta új állást szereztem, felmondtam a régiben (előző főnököm két nappal utánam mondott fel..:)), beléptem az új munkahelyemre, tanulok gőzerővel, albérlőt kerestem és találtam a lakásomnak, decemberben költözöm Orosházára, most dobozolom be a dolgaimat, búcsúbuli, céges karácsony, stb. És egyszerre dübörög bennem a brutális fáradtság, kimerültség, a káosz, de ezzel együtt, az öröm, a várakozás, kicsi félelem az újtól, és szakad meg a szívem lezárni, elhagyni a régit, 24 évet. De tudom, mit csinálok, és van miért. Egyszóval most volt kolléganőm szavaival élve: hihetetlenül szenzitív vagyok… És egyben pozitív is:) És azt hiszem, ez a lényeg:)
