Az utóbbi hetek egyet jelentettek a pokoljárással, komolyan mondom, néha már nem tudom, lesz-e valaha is egy nyugodt hónapunk..:(
„B” apukáját nem engedték haza a kórházból, elkapott valami hasi fertőzést, hasmenés, amiből szép kis bélvérzése támadt… Tükrözés, diagnózis (jelzem, minden szövettani eredmény nélkül, szemre) vastagbélrák… „B” összedőlt, a kisöreget már harmadszor kiáltják ki rákosnak, ebből kétszer nem volt az. Most sanszos. Futkározás sebész után, sikerült Pesten megtalálnom egy régi sebész kollégámat, azonnal vállalta a műtétet, de az eredményeket meg kellett várni. Eredmény: negatív. A guta ütött meg, hogy lehet ezt egy 74 éves emberrel, plusz család harmadszor is elkövetni? Azt az idegeskedést senkinek sem kívánom. Mindezek mellett Pest le lett fújva, papóka nem megy sehova, majd Orosházán megműtik. Ő ezt eldöntötte. Ettől meg én akadtam ki, mert Pesten minden lezsíroztam, de tény, hogy nem köthetjük a kocsi után, és húzhatjuk fel, ha nem akarja. Ráadásul még időközben a prosztatáját is megszúrták szövettanra, szóval csoda, hogy bírta, nekem hallomásra sok volt egyszerre.
Hétfőn volt a műtét. Előtte vasárnap „B” már tiszta ideg volt, nagyon nehezen tartotta magát, érthető módon. Én hetente műszerelten anno ilyen műtéteket, tudtam miről van szó, amit tudtam infót, elmondtam, próbáltam nem „B” idegeire menni, de én sem voltam nyugodt. Hétfőn műtét, átvizsgálták a teljes bélszakaszt, a kivett szöveteket elküldték szövettanra, ez lesz a biztos eredmény. Szerintem nem rák, áttét sehol sincs, az öreg meg gyógyul mint a kisangyal, szót fogadott, és már másnap felkelt, ahogy elrendeltük nála. Gyógyul is szépen, úgyhogy ez biztos nem rosszindulatú. Innen majd még varratszedés után vissza belgyógyászat megint cukorbeállításra, és egy plusz kör az urológián prosztatatuningra. Szegényem alapos nagygenerálon esik át, de ha már így alakult, akkor szedjék rendbe, amennyire csak lehet.
Én múlt héten végre rávettem magam arra, hogy elinduljak a frontális fogaimat rendbe rakatni, mert 4 fog 4 féle színben játszik, és töredezik, romlik, elég.. Jöhet a cirkónium korona. Eddig csak csillagászati árakkal találkoztam, a legolcsóbb 45 000 Ft volt per fog.
Találtam egy helyet, ahol 39-ért vállalták.:) Hűha, mi? Kedden este neki is estek, 5 adag Lidocain, (könnyem csorgott), majd csiszolás! Nem méznyalás, csiszolás… 4 fogra… 1 óra, némi kozmás szag, homlokig lezsibbadt fej, de egyszer élünk..:) Rakat mintavétel, másnap délután ideiglenes korona. Mikor készen lettem, belenéztem a tükörbe, mint a texasi láncfűrészes gyilkos, csak a láncfűrész a számban volt. Rettenet. Kis hegyes, vékony agyarak.
Másnap ki se nyitottam a számat, ráadásul iszonyú érzékeny volt a legkisebb légmozgásra is, se enni, se inni, se semmi. Délután felragasztották az ideiglenes koronát, hirtelen tele lett foggal a szám, mert ez vaskos és nagy korona, hogy kibírja a két hetet (elég törékeny), míg készen lesz a végleges. Baromi kényelmetlen, harapni nem nagyon lehet vele, enni se nagyon, de azért kibekkelem, és legalább már ki tudom nyitnia számat, és nem érzékeny. Viszont végre ez a része rendben lesz a fogaimnak, utána még a töméseimet kell majd átnézetni.
„B”-nek is kiesett egy tömése, Ő már járja egy ideje a köreit, gyökérkezelés, gyógyszeres tömés, stb. Most kapott ideiglenes gyökértömést, erre kiderült: begyulladt az állkapcsa.. Ez még nem volt, bár lassan január óta már minden fájdalomforrást túlélt, de nem is a legegyszerűbbeket. Becsípődött bordaközti ideg, gyulladt állkapocs, pluszban még a műtött térde. Szerintem ennyi fájdalommal már egy kazal gyereket szülhetett volna. Mindezek mellet csumára tömve gyógyszerekkel, mert ugye most is újabb adag antibiotikum, meg fájdalomcsillapító… Sosem lesz vége.:( Szegény, nem elég január óta a kanossza, plusz az apukája, a meló, a gyerekek, erő kellene és egészség, nem újabb bajok….
Ja, hogy az én családom se maradjon ki… Múltkor anyuval beszéltem telefonon, éppen a tyúkól tetején dekkolt, és rámolt valamit, mondtam, onnan még nem esett le. Mert minden évben lepottyan valahonnan, legutóbb a konyhaszekrényről.. Kisebb agyrázkódás, kék-zöld foltok. Most éppen nem esett le a tyúkól tetejéről, de tudhattam valamit, mert tegnapelőtt az öcsémmel beszéltem, aki meséli, hogy anyám lezúgott a spájzban a padlásfeljáró létrájáról, mert felmászott szalonnát vágni. Mondanom sem kell, nagykéssel a kezében, megcsúszott a papucsa, és leesett… Mázli, hogy a kés nem állt belé, de a fejét megint beverte, és a lábáról is lejött a bőr.. Öcsémmel kínunkban már csak röhögni bírtunk, de lehetett volna sokkal komolyabb is…. Még nincs vége. Apunak a véralvadásgátló miatt kisebb vérnyomás emelkedésre is bevérzik a szeme, szegény, mint a húsvéti nyúl ilyenkor. Mindezek mellett sógornőm anyukája a sámliról (!!) esett le, és verte be a szemöldökét, szóval a nagyszülők pár nap alatt totál leamortizálták magukat, mint a vert hadak. 14.-én volt Peti 6. szülinapja, (nagylegényem!! J), és mentek köszönteni, szegények, mint a zombik..:)
Szóval most így állunk. „B” január óta nem tud kilábalni a fájdalmasabbnál fájdalmasabb, válogatott bajokból, apukája kórházban inzulinnal, vastagbélműtéttel, prosztatával, én apám szeme bevérezve, anyu, öcsém anyósa összetörve, az én fogam szanaszét, Petit május 2.-án műtik mandulával. Rövid, de annál brutálisabb lista.
Melóban a helyzet változatlan. Bár most ez a legkisebb gondom…
