Ezer éve nem írtam, azt se tudom merre vagyok arccal előre… Szét vagyok esve…
Január végén, egy ismerősünk ajánlására elmentünk Tarcalra wellnesselni az ott lévő Andrássy kúriába. El kellett költeni az éves üdülési csekkemet, hát akkor adjunk neki..:)A hely gyönyörű, a szálloda fantasztikus, jó kis wellnes részlege volt, barlangfürdővel, mindenféle jakuzzival, sóbarlanggal. Igazi havas téli, hideg hétvége volt, dörgő minuszokkal, a legjobb ilyenkor a gőzben..:)A kiszolgálás is tök rendben volt, bár a veszprémi Medici hotel éttermét nem veri semmi. Meg is fogadtuk, hogy oda vissza fogunk menni, mert sehol olyan istenit nem ettünk.:)
Tarcalon viszont olyan bort ittunk, hogy a fülem kettéállt, igaz 2*2 deci majd 3000 Ft-ba került, de kár lett volna kihagyni. Nagyokat aludtunk, punnyadtunk, csak az a gond, hogy az itt szerzett energia túl rövid ideig tart.:( Lehet, hogy jó ideig ez volt az utolsó kiruccanásunk, takarékoskodni kell, ki tudja mi jön még.
A melóm kiborít, átraktak minket egy szó nélkül csicskába, mondván: ez egy munkahely, és nincs más választásod. Ettől a baromira rossz szövegtől idegrohamot kapok. Most már két ember munkáját végezzük kevesebb pénzért. És esély sincs rá, hogy jobb lesz. Váltani képtelenség, földrajzilag pláne. Anyuról kiderült, hogy a szíve betegebb, mint apué, egy raklap gyógyszert írtak fel neki, és megbíztatták, hogy örüljön, hogy nem kell műteni..:( „B” is kivan, mert nem haladnak a dolgai, és mindig másokon múlik minden. És neki sem tudok segíteni, ahogy Ő sem nekem, hiába tennénk meg bármit, ha azzal változik valami...
Aludni hetek óta Valeriana Relax-szal alszom, mondjuk azzal baromi jókat, és nem vagyok tőle másnap kába. Viszont nem ez a megoldás, és hozzászokni sem akarok. Most abbahagytam, fel is ébredek vagy 3x minden éjjel. Reggel nyúzott vagyok, és fáradt, de addig nem nyúlok bogyóhoz, amíg a végemet nem járom.
Az a legbosszantóbb, hogy hiába teszel meg mindent a változásért. Senki nem mondhatja, hogy nem akarjuk, akarom. Nem ülök a babérjaimon, és várom tátott szájjal a sült galambot. Megyek a dolgaim után, lépek, intézkedem, keresem a lehetőségeket, de semmi. És ez annyira vissza tudja vágni az embert önbizalmilag, hogy csoda. Amikor magad előtt süllyedsz egyre lejjebb. Mikor magadnak teszed fel a kérdést: mit rontottam el?
De miért én legyek a hibás?
