Kedd… Erre a napra terveztem a Siena-Cortona-Assisi túrát, ami laza kis 550 km-es kör, viszont Sienába „B” akart visszamenni, Cortonát én akartam látni, mert itt játszódik a Napsütötte Toscana, a kedvenc filmem, Assisi-t meg mindketten látni akartuk..:) „B” kitalálta, hogy hagyjuk ki az autópályát, induljunk neki a pusztának, az izgalmasabb, meg szebb is a környék.. OK, ez ne legyen akadály, GPS-be berajzolgattuk a terveket, korán reggel felkeltünk, reggeli, aztán usgyi..:) Féltem én az utazás előtt hetekben, hogy lesz rossz időnk is, ne az pont erre a napra esett.. Borongott, hűvös volt, csepergett az eső.. Mígnem az egyik kisvárosban akkora felhőszakadás zúdult ránk, hogy az út szélén tökig érő víz zúgott, és a városba beérve hatalmas elakadt kocsisorba szorultunk.. Az eső annyira szakadt, hogy az orrodig se láttál, az ablaktörlő bolondul dolgozott, de nem bírt a hihetetlen mennyiségű vízzel, mi meg ott ültünk egy tök ismeretlen városban a mozdulatlan kocsisor közepén. Özönvíz…
Aztán idővel csak alábbhagyott az egész, és amikor már csak csepergett, kiugrottam a kocsiból, és előre mentem körülnézni, mert a sor az istennek se akart megindulni… Több 100 méter után láttam, hogy vasúti átkelő, nagy valószínűséggel beázott, zárlatot kapott a fénysorompó, és nem volt hajlandó szabadra váltani, folyamatosan piros volt, és a sorompó is le volt engedve. Na innen egyhamar nem szabadulunk, valahogy kerüljük ki, így egy kis oldalutcán indultunk el, ott viszont állt a víz a kerekek tetejéig.. „B” később mesélte nekem, hogy attól félt, hogy a légszűrő felszippantja a vizet, és akkor az tönkrevágja a motort, de szerencsére baj nélkül átevickéltünk a vizeken, és nagy nehezen a sort is kikerültük egy vasúti aluljáró segítségével… Azonban jó másfél órát elvett a napunkból ez a kalandocska, én kicsit morogtam is miatta, hogy odafelé nyugodtan mehettünk volna autópályán, mert ott max megállunk, ha nagyon zuhog, de utána simán tudunk tovább menni.. Mindegy, mire Toscana-ba értünk, sütött a nap, bár Sienára megint felhős idő ért utol minket, és megint csepergett… Gyorsan megkerestük a dómot, amit két éve kénytelenek voltunk kihagyni, és máris fedél volt a fejünk felett..:) Hát tény: kár lett volna kihagyni… Az egyik legszebb templom, amit eddig láttam, tele van látnivalókkal, egy kisebb terem pl. hatalmas középkori kódexekkel.. A padló telistele intarziás képekkel, két egyforma nem volt benne, a boltívek alatt az összes addigi pápa mellszobra.. Rengeteg turista volt bent, de volt hely bőven…:) A dóm után még megnéztük a már két éve is látott főteret, amit imádunk, visszamentünk a kocsihoz, irány Cortona..:) Meg akartam nézni a kisvárost, ahol a kedvenc filmem játszódik..:) Meglepett, hogy egy jókora domb tetején volt, egészen magasan, olyan panorámával, hogy tátva maradt a szám, szóval nem csalódtam..:) Tény, hogy a filmben alaposan feljavították a városkát, meg telepítettek bele egy kis szökőkutat, ami most nem volt ott, de látszik: a hely még mindig a film „hasznából” él, bár az is tény: hihetetlenül hangulatos, igazi toszkán hely..:) Találtunk itt is egy középkori templomot, amiben Assisi Szent Ferenc szerzetesruháját őrzik üveglap alatt, viszont egyetlen nyitva tartó éttermet sem találtunk délután 3-kor!!! Éhesek voltunk, kajáltunk volna, de minden étterem zárva volt.. Hogy most szieszta volt, vagy mi a fene, nem tudom, de ezt eddig nem tapasztaltuk sehol..:) Így ettünk egy hatalmas adag, és szokás szerint isteni fagyit, megkerestük a kocsit, majd irány Assisi, majd ott eszünk valamit..:)
Assisi már messziről látszik, hiszen az is jó toszkán szokás szerint hegytetőn található, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire monumentális.. Keresgéltem indulás előtt képeket, de ott szinte csak az assisi Szent Ferenc templomáról volt pár kép, de a város többi részéről nem igazán.. Felkavirnyoltunk egy parkolóba a város tetejére, letettük a kocsit, és nekivágtunk.. A Város konkrétan: rózsaszín.. Én még az életben nem láttam ilyet, minden háza kőből épült, igazi középkori ház, gyönyörűen rendben tartva, és nem túlzok: rózsaszínű kövekből… Minden egyes ház.. Az utcák járdák burkolókővel kirakva, a panoráma itt is hihetetlen, és látszik: a szent helyre dől a lé… Itt született, és élt Assisi Szent Ferenc, aki a madaraknak prédikált, és szegénységi fogadalmat tett, miután szerzetesnek állt. Megalapította a ferences rendet, koldulásból éltek, és állítottak tükröt az akkor igencsak a pénz bűvöletében élő egyháznak… 40 egynéhány évesen meghalt, már akkor azon vitatkoztak, hogy Assisi-ben emléket állítanak a sírja fölé, de ez ellentmondott a szegénységi fogadalomnak.. Mégis templomot emeltek oda, ahol eltemették, és kolostort, hatalmas egyházi központot, ami 1290 óta úgy áll ott, ahogy megépítették. Hihetetlen… Pár éve érte egy hatalmas földrengés, akkor a templom igencsak meg is sérült, sőt egy szerzetes meg is halt szegény.. Azóta szépen rendbehozták, és tényleg mellbevágja az embert az a fura hangulat, ami egy ilyen helyen lengedez… Kedved van belemélyedni a történetbe, nekem van is könyvem, meg a filmet is megkeresem, mert érdekelni kezdett a sztori.. A város tele más szentek templomaival is, rengeteg a szerzetes, az apáca, és a turista..:) Ránk sötétedett, a várost gyönyörűen kivilágítják, a város felett egy hatalmas vár őrködik, szóval iszonyúan romantikus a hely, teljesen beleszerettünk. Sajnos nem tudtuk teljesen bejárni, viszont végre találtunk egy éttermet, ahol „B” lasagne-t, én 4 sajtos gnocchi-t ettem, majd visszasétáltunk a kocsihoz, és késő éjjel haza is értünk Rómába minden gond nélkül, miután egy tök ismeretlen helyen még hirtelen ki is ugrottunk a kocsiból a sötétben megnézni egy római vízvezetéket, ami pont az utunkba akadt.::)) Imádom ezeket az apró helyzeteket, de ettől lesz több az egész..:) MIndezek mellett ez volt az első és az utolsó olyan nap, amikor esett, és rosszabb volt az idő, de megúsztuk szárazon, és nem is volt vészes az özönvizes kalandot leszámítva...:)
