Be kellene már fejeznem a római vakációt, de még mindig a hatása alatt vagyok, és nem akarom lezárni..:)
Szóval az amalfi túra után visszatértünk még egyetlen napra Rómába, és próbáltuk még tartalmasan kitölteni a napot, nem mintha ne tudtuk volna agyonzsúfolni, de tudomásul kellett vennünk, hogy így is maradt ki rengeteg dolog, ami miatt érdemes lesz egyszer megint visszatérni.
Ide terveztem be a Circus Maximus-t, az Igazság száját, a régi városrészt, a Trastevere-t, és még amire időnk marad. Vicces, vagy inkább szomorú, hogy a Circus Maximusból csak egy kopár placc maradt, és az Igazság szájánál állt a sor, és egy euró fejében bedughattad a kezed a szájba, hátha hazug ember létedre majd jól leharapja..:) Ja, és egy euró=egy fénykép..:) Ugyanitt még megnéztük azt az ősrégi templomot is, aminek előterének falán áll az Igazság szája, na azt is érdemes volt látni. Az utca másik oldalán a Vesta szüzek római kori temploma, szóval minden kor egymás hegyén hátán, és ez a csodálatos Rómában.
Elsétálgattunk a Trastevere-be, bóklásztunk a sikátorokban, benéztünk az összes utunkba akadt templomba, amiből 3 közül kettőben esküvő volt, egyben keresztelő, szóval zajlott az élet rendesen. Ennyi menyasszonyt egy időben, mint Rómában, egyszer láttam: Moszkvában 1987-ben a Lenin hegy tetején, meg az ismeretlen katona sírjánál a Vörös téren.:))) Ott szabályosan sorban álltak a kötelező körökre, mert ismeretlen katona sírja nélkül nem létezett szocialista házasság.::)
A Trastevere után ki nem maradhatott a Campo dei Fiori, Róma 500 éves piactere, ahol anno Giordano Bruno-t máglyára vetették. Kicsit morbid így a környezet, de a piacnak hihetetlen hangulata van, színes, zajos, virágos, itt kezdtünk ajándékokat vásárolgatni az itthoniaknak, nameg magamnak valami ruciféleségeket:) „B”-t letelepítettem egy szökőkút szélére, várj meg, ne tipródj velem a sátraknál. Találtam egy sátrat, ahol isteni finom, puha női felsőket árultak, vettem is kapásból 3-at, és a mai napig verem a fejem a falba, hogy nem vettem többet. 15 euró volt, de nagyon megérte, mert kasmírgyapjú is volt benne, könnyűek voltak és melegek. Mondjuk 10 perc alatt lezavartam a beszerzést, „B” csak lesett, hogy nő létemre ezt meg így hogy..:) Én nem szoktam órákig tökölni, ha tetszik valami, viszem..:)
Viszont amit még sosem tapasztaltam „B”-nél: vissza kellett menni az Angyalvárhoz, meg a Szent Péter térre, hogy még egyszer lássuk, és szabályosan az az érzésem volt, hogy magában elköszönt ezektől a helyektől. Ilyet még soha sehol sem csinált…
A Vatikántól még elcsattogtunk a metróig, aminek közelében megtaláltam kedvenc táskaboltomat, így egy tasi is bejátszott még, meg egy szuper kapucnis kardigán egy másik üzletben..:) Na itt már tényleg befejeztem a vásárolgatást, metró, haza, csomagolás, utolsó üldögélések a teraszon, egyeztetés a recepción, hogy másnap mi hajnalok hajnalán mennénk, kifizetném a szobát, de hát no problemo, reggel ráér. De mi 5-kor indulunk, neeeem baj.. OK…
Mondanom sem kell, másnap hajnalban egy álmatag éjjeliőrt találtunk a recepción, aki természetesen nem számlázhat ki nekünk szobát, a kasszához sem volt kulcsa, engem a víz levert, hogy miként fizessük ki a szállást, de csórikám a saját pénzéből adott vissza az 500 eurósomra, miután kis híján infarktust kapott a pénz láttán.:) Végül 5 euró híján vissza tudott adni zsebből, az 5 eurót meg fájdalomdíjként ráhagytam:) Vert is a víz, hogy mi lesz, ha zsebre vágja az 500-ast, és a szobánk meg nincs fizetve, hiszen hogy bizonyítom, hogy márpedig én kicsengettem az árat egy éjjeliőrnek, de azóta sem hívtak telefonon, és a bankkártyámról sem emeltek le egy centet se..:) Szóval a bizalom most működött..:)
Kocsiba bepakoltunk, fájó szívvel, de indulás haza. Nem sok kedvem volt, nagyon tudnék ott élni.. Ahogy mindig is ezt éreztem Olaszországgal kapcsolatban..
Késő délután léptük át a magyar határt, hívtam anyuékat, hogy élünk, itthon vagyunk, akkor mesélték a vörös iszapos borzalmat, nesze, mire jövünk haza, itthon persze katasztrófa. Pont Devecser mellett mentünk el, szívszorító volt látni a nyakig vörös környéket, nameg az út is tiszta iszap volt.
A mindenütt jó, de legjobb itthon most valahogy nem akart összejönni..:(
