Megvagyunk, itthon vagyunk,még mindig fáradtak vagyunk, de mindent megért ez az egy hét, az összes lábfájásával, kilométereivel, hideggel-meleggel, egyebekkel. Csoda volt, ahogy írom…
Kezdtünk péntekkel, „B” jött értem 2-re, léptem is a melóból, már amúgy is napok óta csak a testem volt itt. Irtózatos listákkal indultam neki, Auchan-ban vettünk egy libafos zöld vízforralót, gyönyörű, és hasznosnak is bizonyult..:) Utána irány Ázsia Center, mert „B”-nek konkrétan egy darab zoknija volt, aztán cipőt vettünk neki a Pólusban, bár nem tartottam jó ötletnek új cipővel nekivágni Rómának, de vállalta…:) Tesco-ban kajavásárlás, otthon nekiesés a csomagolásnak, szendvicsgyártásnak, este 9-ig meg sem álltam. „B” már napok óta bíztatott, hogy mivel Ő hajnalok hajnalán kukorékol, így mindenképpen fel fog ébreszteni, mert induljunk korán… jajdeboldogvagyok, de lássuk..:) A végén én ébresztettem 3/4 4-kor, hogy na akkor induljunk..:) Mire összemolyoltuk magunkat és egy körrel az összes (pedig nem volt kevés) cuccot lecígöltük, ¾ 5-kor el is tudtunk indulni..:) Pörögtünk, mint a búgócsiga, teljesen fel voltunk dobva. Budaörsnél gyengéd búcsút intettem a melónak, aztán hajrá. Ronda felhős idő volt, de itt nem izgatott, messze van még taljánföld..:) Kivirágos kivirradatkor megálltunk egyet pisilni valahol az út szélén, ahol is a félsötétben csendesen beleguggoltam valami ádáz csalánba, így egyrészt már nem voltam álmos, másrészt hosszú percekig égett a fenekem a csípés helye..:)
Ausztriában még mindig elég bánatoska volt az idő, lekanyarodtunk a Wörthi tóhoz, kicsit mozogni, meg kiszellőztetni a fejünket, mókust, meg potyogó vadkörtéket bámulni, aztán húztunk tovább.. „B” már alig várta, hogy igazi méregerős olasz kávét ihasson, de az olasz határ után már nem mertük egyedül hagyni a kocsit, mert nemrég a kollégáimat rámolták ki egy pihenőnél 5 perc alatt valami albán hordák, míg bementek WC-re. A biztosító nem is fizetett nekik, mivel otthagyták a kocsit a motyókkal együtt.. Így mi már kellő óvatossággal indultunk ennek a témának.
Haladtunk mint kell, GPS ideje szerint időben meg is érkeztünk Rómába. Mondanom sem kell, az autópályával megint szívtunk egy nagyot, mert az utolsó, leghosszabb szakasz jegykiadó kapujánál elvettük a kiadott jegyet, de nem vettük észre, hogy nem nyomtatott rá az automata semmit. Sem időpontot, sem belépési pontot, semmit. Így miután kiszálltunk az autópályáról Rómában, csak egy bianko jegyünk volt meg egy értetlen kezelő, aki szimpla buzgalomból kiterhelte ránk kézzel valszeg a teljes A1 Milánó-Nápoly szakasz díját, cca. 56 eurót, amitől kicsit idegesek lettünk, de túl sokat nem tudtunk tenni. Újabb tanulság: olasz autópálya kaputól addig nem mozdulsz, amíg nyomtatott jegyet nem szerzel belőle akár az életed árán…
Ezt leszámítva túl nagy dugó sem volt, később rájöttünk a szombat a leglazább nap közlekedés szempontjából. A szállást is megtaláltuk viszonylag könnyen, és mivel minden ilyen adminisztrációt én intézek, hát kézzel-lábbal nekiálltam befoglalni a neten lekötött szobát. Már éppen töltöttem ki a bejelentkező lapot, mikor előkerült valami manager, hogy hát van egy kis bibi a szobánkkal… Levert a víz… Mi van? Valami műszaki probléma, valami szivattyú, nem értettem tisztán, csak annyit, hogy aznap estére egy másik szállodában foglaltak nekünk szobát, de másnapra már kész lesz a miénk is.. Ár ugyanaz, reggelit is kapunk, és hát bocsika, meg minden. Nabazz, nehogy valami simán induljon… Autópálya után szállásgebasz, mi jön még? Mindenesetre hívtak nekünk egy taxit, amit a szálloda fizetett, kocsit a parkolóban hagyhattuk, a cuccokat átpakoltuk a taxiba, ami nem túlzok: elvitt minket a kemény 200 m-re lévő másik szállodába, na ott már röhögtem..:) Újabb recepció, említem, melyik szállodából jöttünk, erre a recis elkezdi magyarázni, hogy EZ nem AZ a szálloda, itt már vinnyogtam, mire nagy nehezen elmagyaráztam, hogy tudom, onnan küldtek ide… JAAAA, hogy mi vagyunk azok! :)) Jesszus, ezek szerint fél Róma tudja, hogy mi vagyunk azok a szerencsétlenek, akiknek nincs rendben a szállásfoglalásuk..:) Természetesen rendesek-aranyosak voltak itt is, azonnal kaptunk szobát, ez is szép kis szálloda volt, de mégsem így terveztem… Bár nagyobb gondunk sose legyen, elhelyezkedtünk, csóri „B”-t 1300 km-nyi vezetés után még esti fényben kirángattam a Szent Péter térre, mondván nekünk ezt kivilágítva este látni kell. Ez volt az első és utolsó eset, hogy kocsival mentünk be a városba, mert az életeddel játszol, és konkrétan nyugdíjas leszel, mire parkolót találsz, de nagy nehezen sikerült..:) Viszont a látvány hihetetlen volt, kivilágítva a Bazilika, a Szent Péter tér, lesétáltunk az Angyalvárig, ott éppen egy menyasszonyt és vőlegényt fotóztak ezekkel a hátterekkel nameg fröcskölő pezsgővel, ha már lúd..:) Az Angyalvár alatt szaxofonos nyomta, én nyúztam már a fotómasinámat, de nem maradtunk sokáig, mert iszonyúan fáradtak voltunk.
Vissza az átmeneti szállásra, zuhany, maradék szendvics vacsi, szunya… Még szerencse, hogy másnap délelőttre nem terveztem programot, így volt időnk rendezni a szálláscirkuszt. Reggeli után átsétáltunk az eredeti szállodába, hogy felmárjük a helyzetet, na ott a reggeli műszak már ismerősként üdvözölt minket, hogy ááá mi vagyunk azok, igen meglesz a szoba, hozhatjuk a motyónkat,úgyhogy kocsiba be, másik szállodába vissza, bepakol, egyetlen éjszaka kifizet, és végre valahára beköltözhettünk abba a kis szállodába, amit lefoglaltam…
Jó kis szobánk volt, terasszal, kertre, teniszpályákra nézve, rengeteg fával, és viszonylagos nyugival. Maga a szálloda nem volt éppen luxus, mert igencsak ráfért volna némi szőnyegpadló és burkolat csere, nameg egy festés, de kedves kis hely volt, és azonnal megkedveltük. Gyorsan kipakoltunk, majd eldöntöttük: bemegyünk a városba, az első napi szabadtéri programot kipipálni. Ezek: Piazza Navona, Pantheon, Trevi-kút pénzdobálással, valamint a Spanyol lépcső..:) Ezek viszonylag közel vannak egymáshoz, így nem nagy megterhelés..:) Ahham… „B” kitalálta, hogy mivel kocsival sem tartott sokáig bejutni a Szent Péter térre, menjünk gyalog, nem lehet az messze… Így tettünk meg laza 6 kilométert GYALOG, azt hittem, meghalok, „B”-nek meg naná, hogy rongyosra törte a lábát az új cipő..:) Azt se tudtuk hol vagyunk, mire nagy nehezen, és félholtan kikötöttünk a Capitolium dombon (a 7-ből az egyiken) Garibaldi szobra alatt, na ott megfogadtam, első nap ismeretlen városban soha többet nem vágok neki semminek gyalog..:))) Nincs az az isten.:) Persze „B” poénkodott, hogy na hova hozott, meg minden., ide úgysem jöttünk volna normál ütlemben, de a panoráma tényleg mindenért kárpótolt, bár újraéleszteni nem tudott..:)) Tele családokkal, kisgyerekesekkel a park, (Rómában amúgy is hihetetlen méretű parkok vannak, és mindenütt vannak zöld területek, magyon-nagyon szimpi, és szép is), levánszorogtunk a dombról az Angyalvárig, ahol megvásároltuk a Róma Pass Card 3 napos kártyát, ami két múzeumba ingyen belépőt, valamint 3 napig ingyen metróhasználatot biztosít, de ezt akkor még mi önkényesen kiterjesztettük buszra is..:)
És ha már ott voltunk meg is néztük az egyébként későbbre tervezett Angyalvárat, letudva az első ingyenes belépőt..:) Érdekes dolog, amint egy római császár mauzóleumát a pápaság átalakítja egyrészt pápai menedékhellyé támadások ellen, másrészt vatikáni börtönné… Meg is találtuk az „Angyalok és démonok” c. filmben látott titkos átjárót a Vatikán, és az Angyalvár között, ami azért nem egészen ugyanaz, de egy kicsit mégis. Szörnyű, hogy egy mozifilm ad támpontokat a városnézéshez, de ez van..:) Angyalok hídja, utána egy kis sajtos-krumplis pizza, meg lábélesztgetés, utána Piazza Navona, ahol a druszatemplomom áll (Szent Ágnes templom), valamint Bernini 4 folyó kútja az összes szobrával, aminek egyik tagja sem néz a templomomra, mert Bernini megsértődött, mikor a pápa a konkurrenciát bízta meg a templom építésével, így a kút összes szobra hátat fordít neki..:) Persze a templom zárva volt, ne értem miért, de több római templomba nem jutottunk be így… A Piazza Navonán hihetetlen nyüzsi, itt voltak a festők a képeikkel, ér irdatlan turista tömegek.
Innen pár utca a Pantheon, ami római templomból lett elsőként felszentelve keresztény templommá, és itt van eltemetve Victor Emánuel király, aki egyesítette Olaszországot, valamint Umberto király, Ő nem tudom, mit csinált, és maga Rafaello, akiről viszont tudom, és nagy csodálója vagyok..:) Maga a templom is csodás, így itt alaposabban elüldögéltünk, és erőt gyűjtöttünk a továbbiakhoz..:)
Folyt köv..:)
