Éppen tegnap említettem „B"-nek, hogy két darab szóval jelen pillanatban mennyi mindent ki lehet fejezni... Ugyanis a „Gáz van", egyszer a valós téma, vagyis, hogy fizikailag van gáz, és ég és meleg van, stb. másodrészt a szlengben problémát, bajt, balhét jelent. Viszont ha felcserélem, vagyis „Van gáz"...:), akkor a jelen állapotomban megint csak a fizikai valóságot tükrözi, vagyis hogy túl vagyunk a múlt heti rémálmon. Nem kívánom senkinek az öt napos didergést, fagyoskodást, plusz idegeskedést, meg rohangálást, kétségbe esett kapkodást, meg azt a sok überokos barmot, akik ilyenkor egy nőnek milyen rohadtul okos tanácsokat tudnak adni...
Péntek délután, mire levonult a teljes „gáz"brigád, a megkönnyebüléstől felszabadulva már csak röhögtem az egészen, mert aki esetlegesen ezt kívülről látta volna, azt hiszi Benny Hill show-t forgatnak a házban...
Ugye hétfőn este ért a sokk, miszerint teremtsek elő a föld alól is egy ajtót egy olyan szobára, ahol ezer éve ajtó nincs a keretben, de még zsanér se, mert különben ejnye-bejnye, és marad a hideg, ha nem adják vissza az órát... Egymagam nő létemre alapból első körben idegroham, majd lecsillapulva gondolkodás, most akkor hogy is kellene ezt megoldani kemény 3 nap alatt, mert ugye maradt rá a kedd-szerda-csütörtök... Van kolléganőm, aki ilyenkor lazán sírógörcsöt kap pánikrohammal keresztezve, és még véletlenül sem hajlandó, sőt nem is képes leülni, és elkezdeni GONDOLKODNI, hanem valszeg azonnal csörög apukának... egy vacak villanykörte kiégése miatt sírva hívta az apukáját, pasi hiányában. Elgondolkodtam: vele mi lenne ugyanebben a helyzetben?
Szomszédok ugyan ajánlottak fel ajtót, de nem tudtam komolyan venni, mert kinek van ugyan ilyenkor felesleges ajtaja.. Péntekre mindenestre ajtónak kellett lenni. Mondjuk ez is csak csütörtök este derült ki, hogy pénteken befejezik a melót..
Szóval ahogy írtam, maradtam a Praktiker-es webshop-os, házhozszállítós verziónál, és reménykedtem, hogy addig nem végeznek a melóval, míg az ajtó meg nem érkezik, és fel nem tudom mutatni, mint véres kardot. Ákos szegény készenlétbe állítva a fúróval, ha futni kell, hát futni kell, meg fúrni kell. A Praktiker többkörös készletellenerőzéssel, meg egyeztetgetésekkel, hogy csak a kapuig szállítanak, elszarakodtak csütörtökig, mikor is átadták a szállító cégnek a megrendelést, hogy na akkor vihetik, az a hülye megrendelő meg majd felcibálja valahogy. Hazafelé rimánkodtam magamban, hogy csak ne fejezzék még be a gázosok a melót, és tolódjon át jövő hétre az egész, mert akkor időt nyerek... Persze a házban azzal fogadtak, hogy jaj de jó, másnap szerelik vissza a gázórákat, lesz meleg hétvégére, én meg az idegtől nem láttam, mondván nálam meg ajtó még a kanyarban se. Ja, ha valaki miatt még külön vissza kell jönniük, akkor az pluszban 18 000 Ft kiszállási díj, mi van bakker? Felhívtam a szállító céget, nézzék már meg, mikor tudják leghamarabb szállítani azt a szájbavert ajtót, amire egyébként 10 percnél tovább rohadtul semmi szükségem sem volt, de lazán közölték, még nem látják a rendszerben, így leghamarabb is csak pénteken 17 óráig. MIIIIIIIIII??? Egyrészt nekem reggel kell, másrészt utazom Orosházára, így max 16 óra... Voltaképpen mit is vártam, mit lehet itthon 3 nap alatt elintézni?
Megint csak jó alaposan felhúztam magam, és nekiindultam a házban ajtóvadászni, hátha van valahol egy dugi ajtólap, hogy mit kezdek vele, fogalmam sincs. Persze nagy okos férfiak azonnali válasszal tudnak ilyenkor szolgálni, mondván itt van egy ostoba nő, aki csak egy nő, hát mit problémázik egy szaros ajtón. Mondtam már meg van rendelve, de hát semmi sem működik azonnal, még asztalost sem lehet ennyi idő alatt találni, aki azonnal ráérne. Okos pasiválasz az egyik szerelőtől: hát miért nem vágattam le egy USB lapot ajtónak. (????) Ez hülye, gondoltam... Ákostól tudom, hogy egyetlen OBI meg Praktiker nem vág azonnal meg sűrgősséggel bútorlapot, csak megadott időpontra. Megint okos pasiválasz: csúsztatni kell egy 500-ast az embernek.. Anyád... Aztán magyarázza már meg nekem, ha már ennyire okos, hogy ha sikerül is levágatni azt a bútorlapot, mi a franccal hozzam haza kocsi hiányában, BKV-val, vagy talicskával??... Ja, ha én ilyen hátrányos vagyok... Bakker...
Szóval feltérképeztem a házat, és legnagyobb örömömre a régi folyosói klotyóban megtaláltam a régi szomszédom által kihajított szobaajtót, én még az életben nem örültem így egy fadarabnak, komolyan. Na, ezt visszük, és majd alkotok vele valamit.. Igenám, de egy 100 éves házban egy ajtó sem két deka, moccantani nem bírtam, OK, a szomszéd helyén úgyis egy fiatal srác lakik, szépen megkérem, segítsen becipelni. Be is kopogtam, nagy vigyorogva előadom az óhajomat, hogy találtam egy ajtót, segítsen. A srác erre kicsit feszengve megjegyezte, hogy Ő is arra az ajtóra pályázik, mert neki is ejnye-bejnye van, ráadásul elvileg az övé is..:) Akkorát égtem, mint a rongy, de nagy vigyorgásokkal megbeszéltük, hogy megosztozunk az ajtón, amikor tőle elmentek a szerelők, átsunnyogjuk hozzám aztán annyi.. Már röhögtem magamban a képen, hogy itt konspirálunk egy szakadt ajtólappal, rákényszerítik az embert hogy csaljon, de ha másképp nem megy, hát akkor így oldom meg. Másnap aztán rájöttem, hogy ez alapból nem működött volna, hiszen sorban kellett menni fentről a lakásokon, mert légteleníteni csak így lehet a rendszert... De ezt akkor még nem tudtam..
Reggel nem kicsit idegesen ébredtem... Az más tészta, hogy előző este szabit kérni sem túl nyerő, de szerencsére időben szóltam, hogy bocsi, de helyzet van, ha mennem kell, akkor mennem kell , így szerencsére ezt megoldottam. De ajtó még mindig nem volt, és a szerelők már mocorogtak az udvaron. Gyorsan becsörögtem a kollégáknak, hogy a benti mailboxomból küldjék már haza az összes Praktikeres megrendelési levelezést, ha ajtót nem is, de ezt legalább fel tudom mutatni, jóhiszeműen, mondván léptem a probléma megoldásában, de hát isten malmai ugye lassan. Felhívtam a szállító céget is, jah, hát már úton van, 16 óráig biztos odaér hozzám. Jah, köszi, az nekem nem túl nyerő...
Közben jöttek a műszaki ellenőrök megnézni, mit alkottak a szerelők, azt rendesen alkották-e, átmehet-e a rostán, nem robban-e fejünkre az új hálózat. Mondanom sem kell, megint két arrogáns, pökhendi köcsög jelent meg, akik persze rögtön belekötöttek az ajtó hiányába, én meg felvettem legbájosabb mosolyomat, és közöltem velük, hogy már úton van az új, meg van rendelve, de még nem érkezett meg. Hát pedig szóltak nekem, hogy ez így nem lesz jó. Akkor elborult az agyam, mondtam, igen szóltak, basszus, hétfőn, és mutassanak már nekem egy olyan céget, akiknél 3 nap alatt bármit el lehet intézni abban az esetben, ha abban a redvás tokban 10 éve nem volt ajtó, nincs is meg az eredeti... Én megrendeltem, léptem, intézkedtem, hozzák, nem rajtam múlik, lesznek szívesek ezt figyelembe venni. Persze látszott rajtuk, hogy leszarják, és jött a sablon szöveg: Miért nem vágattam le egy USB lapot. A kurva anyátokat, azt a nagyokost basszátok meg... Arcukon volt a lekezelő, lefitymáló fej, mondván: ez is csak nő... És ez dühített a legjobban... Na jóvan, akkor elindulunk szépen más irányba...
Irány az ajtót ígérő szomszéd, most komolyan: tudtok kölcsönadni egy ajtót?? Persze, kapták is le a gyerekszoba ajtaját, a férjjel már vittük is át hozzám, betámasztottuk a keretbe, teljesen úgy nézett ki, mintha, igaz kétszer akart a fejemre dőlni, de megoldottam.. Hálás köszönet, ha elmentek a szerelők, viszem vissza... Az azért látszott, hogy zsanér nincs, csak betámasztás, de leszarom. Ajtó kellett? Nesztek van ajtó, dugjátok fel. Lement a házban a műszaki ellenőr, jöttek vissza a szerelők, visszaszerelni a gázórát, el is csodálkozott a faszi, no lett ajtó? Szereztem bakker. OK, ők nem vacakoltak ezen, visszaszerelték az órát, hogy majd jönnek a gázművesek a plombával, meg a falazóbrigád, oszt végeztünk, köszi... A gázművek-es faszikon múlt az életem...
Jöttek is, jómagam megálltam a küszöbön, hogy takarjam a hiányzó zsanérokat, megvan az ajtó?, meg bakker, csak plombáljad már azt a kurva órát, meg írjad már a munkalapra, hogy ajtó pótolva, osztan menjetek... OK, plomba fent, munkalap OK, fotómasina elő, lefotózzák az óraállást, fotózná a pótolt ajtót is, erre bedöglik a gép, azt hittem ott hülyülök meg, ráadásul, ha megint a fejemre akar esni, végem, de aztán végülis nem foglalkoztak azzal, hogy jól láthatóan nem volt rendben az a redvás ajtó, de kit érdekelt, égett a gáz, én meg boldog voltam!!! VÉÉÉGRE!!!! Megúsztam. El sem hittem.. Abban a pillanatban vettem a telefont, és azonnal lemondtam a Praktiker-es ajtót, hiszen jogomban áll 8 munkanapon elállni a szerződéstől. Nem is vacakoltak sokat, kérték, ha jönne a szállító, ne vegyem át az árut, így le lesz rendezve. Bizto? Biztos. OK, rögzített hívás eltéve, ha bármi probléma adódna, visszakerestetem a beszélgetést. Boldog voltam, mert így nem került még pénzembe sem... Tipikus magyar sikersztori...:)
Közben a plombás gázosok eltűntek a hátsó udvarban, így rohantam az előző esti szintén ajtós szomszéd srácért, segítsen a másik szomszédba visszacipelni a kölcsönajtót, már röhögtem, aki ezt látja, hogy itt rohangálunk egy szaros ajtóval a körfolyosón oda-vissza, biztos nem néz minket hülyének..:)
De annyira nem érdekelt, és annyira boldog voltam, akkora kő esett le a szívemről, hogy hihetetlen. Jöttek a falazósok, betömték a lukat a plafonban, a padlón, igaz, ott lett egy ronda betonfolt, de úgysem látja senki.. Eltakarítottam a kupi nagyját, és úgy néz ki, véget ért a móka..:) Szóval két szóval: van gáz..:)
Könnyed lélekkel repültem Orosházára. IC-vel.:)
