Bent dekkolok melóhelyen, szent vasárnap napján.. Nesze vallás, hogy hetedik napon márpedig pihenj meg.. Több hete képtelen vagyok úgy istenigazából kialudni magam, tegnap délután már szédelegtem...Az tuti, hogy ha ma hazamegyek, nem vacakolok, kidőlök, és alszom ameddig bírok... Mert holnap meg hétfő.. Aztán megint egy strapás hét... Viszont fizu is.::)
Pénteken „B" legkisebb gyerekestül érkezett, akinek beszerzőkörutat szerveztünk tábor előtt a szükséges cuccok miatt, így jöttek értem a melóba, usgyi át a Decathlonba, ahol vígan ott is hagytunk 30 rongyot, OK, nemcsak a gyereknek lettek belőle cuccok, hanem nekünk is. Viszont a Decathlon a legjobb játszótér, ott mindent ki lehet próbálni a mászófaltól, a rolleren keresztül, a minigolfig, gyerekmegőrző nem is kell..:) Hotdogvacsi az IKEA-ban, este 7 volt mire hazaértünk, dögfáradtan de annyira nem vagyok hozzászokva még ahhoz sem hogy „B" mellettem alszik, nemhogy egy harmadik emberke is egyazon szobában, így hullafáradtság ide vagy oda, én biza egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni.. Viszont rájöttem, hogy a legjobb edzőterem a konyhám.:D És hogy mit nem adnék plusz egy félszobáért.. Reggel 6-kor aprónépek apjostul már zsezsegtek, nekem meg akkor már tökmindegy volt, összelapátoltam magam, Gabi néniéknél betankoltam RedBullból, és irány „B" nővére, akinek kitaláltuk, hogy bejelentkezés nélkül rátörünk szombat reggel, és könyörtelenül visszük magunkkal, mindegy hova is tartunk..:) . Volt is meglepi, de nem tiltakozott a Gellért hegy, meg a Tropicárium ellen, úgyhogy panorámával kezdtünk a hegyen, újabb bevásárlóturizmussal folytattuk a Campona-Tesco-ban, ahol a gyerek gumicsizmája helyett apának lett két póló, egy gatya, meg egy ing, de olyan dögösen nézett ki benne, hogy egyiket sem lehetett otthagyni, pláne, hogy a nadrág volt csak vagy 1800 Ft, de jó ideje pont ilyet keresett...
Utána beültünk kajálni, „B" nővére meg én Hawaii pulykamellet ettünk, gyorsétkezdéhez képet irtó finomat, míg „B" meg a lánykája gyros-ozott.. A gyerek maradék gyros-át az apja akarta eltüntetni, ami pitát a tányérján kiteregetett és neki akart állni késsel-villával, de az a vacak műanyag villa az első falatnál megmakacsolta magát, elpattant, és egy kellemes adag tzatziki szósszal tisztességesen beterítette „B"-t, aki az asztal feletti részén úgy nézett ki, mint akit szembeprüszköltek..:D:D:D Mi a hirtelen jött döbbenettől, meg „B" kicsit morcos fejétől tartva nem mertük szegényt kiröhögni, Ő viszont fogta az egyik Tesco-ban vett pólóját, rögtönzött streap-tise-t tartott az étkezde közepén ruhacsere címszóval, majd megjegyezte: úgyis ebben akartam hazamenni..:) Na ekkor a nővérével együtt elővezettük a sírva-röhögőst, hosszú percekig csak vinnyogni bírtunk, előjöttek régebbi poénok is, így végülis nagyon vígan zártuk a sztorit, majd vettük az irányt a Tropicárium felé. Azt hittem, hogy tök drága a beugró, de nem volt vészes, rögtön a rájasimogatónál dekkoltunk hosszú percekig, még jómagam is visongva néha a gyönyörűségtől, én nagyon bírom az ilyen itthon nem szokásos dolgokat..:) Akvárium akvárium hátán, Petit szerintem egy hétig se tudnám onnan kivonszolni, amennyire bírja az ilyen dolgokat, a legtutibb az alagúttal ellátott medence tele a cápákkal, meg a hatalmas rájákkal, meg mindenféle hallal.., Számomra nagyon különleges élmény volt, mondjuk kis híján szívinfarktust kaptam, mikor visszanézve, jön-e utánam emberkém, „B" háta mögött és feje felett elúszva a semmiből megjelent egy hatalmas cápa fehér hasa, és üveggel együtt kb. 10 centi volt köztük a távolság..:) Hátborzongató a gondolat is, de látványnak viszont zseniális a hely. Leültünk még nézelődni, órákig el tudnék lenni csak a ráják nézegetésével.. A másik kedvencem a NEMO-s akvárium volt, tele Pizsikkel, meg Nemokkal, meg kicsi piros rákokkal, meg Szenillákkal, ott is el bírtam volna lenni jó darabig..:) Végül megint csak a rájasimogatónál kötöttünk ki, és addig el nem mentünk, míg 2-3szor meg nem simiztünk pár jókorka állatot, akiket simán el lehet érni, és megdöbbentő, milyen finom érintésű bőrük van, nekem ez teljesen új volt és meglepő.. Bár szegényeket valahol sajnálom, hogy ott úszkálnak naphosszat egy kör alakú medencében, és napi több 100 ember azért harcol, hogy megérinthesse őket...Nem tudom, mennyire élvezik ezt... Egy biztos: Petit el kell ide vinnem egyszer..:)
Hazafelé nővérkéhez még útbaejtettünk egy zöldségest, irdatlan módon bevásároltam őszi- meg sárgabarackból, meggyből meg málnából, szóval ez estét vegyigyümikkel zártuk, viszont én újfent nem bírtam aludni, így ma, a finom kis túlórás hétvégi napomra úgy hoztak be „B"-ék kocsival, hogy szinte félájult vagyok a fáradtságtól. Gondoltam, alszom egyet a konyha király kis bőrkanapéján, de hát egy másik kollegina is beesett, így nem lett belőle semmi, hanem csak végigdolgoztam a délelőttömet... De most már nem vagyok hajlandó többre, kész vagyok, már szinte nem is látok, ha hazamegyek ki is ájulok, és reggelig nem vagyok hajlandó magamhoz térni...
Még két hét, és BALATOOOOON! Egy hét Fűzfő, utána egy hét Orosháza. Tojok az időre, csak alhassak, olvashassak, „B"-vel lehessek, és ne dolgozzak két teljes hétig. Igaz, abban biztos vagyok, hogy visszajövök, és egy konténer szar fog várni.. De ez most nem érdekel, vágom a centit..:)
