Hétvége kis csendes, orosházi..:) Még be sem tettem a lábam, a vacsira rendelt pizza is befutott, amivel konkrétan találták ki a kívánságomat, hogy az úgy jól esett volna..:) Jól is esett..:) Mindenestül..:) Szombaton hatalmas főzőcske, húslevessel, baconba tekert csirkemájjal, ballagásról sikeres krumplisalátával, amiből másnapra nyom sem maradt, így vasárnap új ebédet kellett kitalálni, ami a másik nagy kedvenc, a rockfortos penne lett. Estére abból sem maradt..:) Aztán megkaptam a legfőbb elismerést, miszerint mivel jól főzök, így esély sincs arra, hogy talán valakinek marad vacsira egy kevéske az ebédből.::)
Szombaton átromboltunk Békéscsabára moziba, hát szerintem aki azt mondja, hogy az Angyalok és démonok nem jó film, akkor az elég elvetemült. Szórakoztató, egy pillanatra sem unalmas, OK, néha kicsit kemény, de ennyi belefér. A kritikák meg jól lehúzták, de megint csak az jött be, hogy amit a kritika lehúz, azt valójában érdemes megnézni. Én úgy vagyok vele, hogy a mozifilmeken elsősorban szórakozni szeretnék, ami nem feltételez mélyebb tartalmat, vagy valóságalapot, ami meg olyan film, ami elgondolkodtató, vagy agyas, az is jöhet, de ha a kettő együtt van (szórakoztató is, meg elgondolkodtató is), az a valódi ritkaság. Így ne akarjunk már mindent egyetlen filmtől. A James Bond filmekről sem hiszi senki, hogy abban olyan nagy mérvű valóságalap lenne benne, de mégis nagy kasszasiker mind. Itt meg fröcsög az egyház, meg a vízfejű kritikusok, akiknek általában a legunalmasabb nézhetetlen film a non plus ultra..:)
Szombat este még becsatlakoztunk az esti programként iddogáló ifjúsághoz, és magunkhoz szólítván egy üveg pezsgőt, csendesen elnyalogattuk, ami azért alaposan meg bírta határozni az este további alakulását..:) Éjjel durván beájultam, és javarészt végigaludtam az éjszakát, amire fene tudja, mióta nem volt példa..:) Ettől azért még nem fogok minden nap bepezsgőzni…:)
Mostanában borogatós kedvemben voltam.. A múltkor kisfőnököm távollétében a jókora bögre teáját borítottam asztalra, klaviatúrára, jegyzetekre, nem győztem takarítani, hogy ne ragadjon minden, Ő észre sem vette. Még azt sem, hogy hiányzik a tea a bögréből..:) Egy másik nap meg a fél literes StarWars-os poharamat döntöttem fel tele ásványvízzel.. Úszott az egész asztal, így mostanság próbálok minden borulós dolgot olyan helyre rakni, ahol még véletlenül sem tudom felborítani.. Bár nekem nincs akadály..:)
Muszáj leszek dokihoz menni, mert sajna a fülem nem akar javulni.. Fura módon ha nem vagyok a melóhelyemen, semmi gond, de amint beteszem a lábam az irodába, megint pattog a fülem, és ez egyre jobban idegesít. Már átpakoltam a monitoromat is, hogy ne egy irányba nézzek folyton, hátha az sem tesz jót, de egyelőre még semmi eredmény. Nem ittam kávét, az se nyomja a vérnyomásom, de semmi. Otthon megpróbálom a meleg sót, mint ősrégi kúrát… Egy biztos, rövidre akarom zárni, mert elegem van.
Anyuék hétvégén mennek rendbetenni nagyszüleim házát, ami sajnos még azóta úgy van, ahogy szegény nagymamám hagyta, mielőtt az otthonba ment meghalni.. „B” kérte, hogy ha akad valami régi rádió, azt hozzuk el, de nekik nem nagyon voltak ilyen régi dolgaik, mert vagy sosem volt, vagy megszabadultak tőle, nem igazán voltak raktározós típusok.. Viszont eszembe jutott, hogy ha megvan (mert nemrég még láttam náluk), akkor elkérem a szép régi, megsárgult esküvői képüket.. Mert azt is sajnálom, hogy a másik nagyszüleim után ezt nem kértem el, azóta sem tudom, hova lettek. Ezt most magamnak kérném. Feltéve, ha senkinek sem kell…
