Túlvagyunk ezen a hétvégén is… Igaz, hogy „B”-nek kis híján a gyomra ment rá a stresszes, idegeskedős, rohanós, összeszervezős plusz fullzabálós napokra, de most talán lesz egy kis idő kiheverni, összeszedni magát. Próbáltuk úgy megoldani, hogy lehetőleg ne menjünk tönkre se fizikailag, se lelkileg, nagyjából sikerült:)
Csütörtökön drága kollégáim hajnali fél 6-kor bányásztak össze rajtam kívül még 2 álomkórtól félájult embert a Nyugatinál, hogy dübörgő heavy metal mellett 10 perc alatt kihussanjon velünk Börsre, túlórázni. Ennek az lett az eredménye, hogy konkrétan délután 2-től masszív f…szverés lett úrrá a társaságon, mert addigra szinte mindennel végeztünk, ami a túlóra alapját jelentette volna, de hiába rimánkodtunk, hogy akkor legalább a hétfői két órát engedjék el, süket fülekre leltünk… Legalábbis hittem ezt ma reggelig, amikor is a fél 7-es busszal bekóvályogva, mondván ma reggel lehúzok a kettőből egyet, egy mail állt a boxomban csütörtök fél 5-ös érkezéssel, amikor én már hetedhét országon túl robogtam a Széna tér felé, hogy a hétfői túlóra lefújva… Bazz… Kösszépen, akkor ma annyival hamarabb húzom el a csíkot.
Lásd feljebb, csütörtök 4-kor kiviharzottam az ajtón, Ildike befurikázott a Széna térig, a város tele 3 napos hévégére elindult autósokkal, plusz Pesten csütörtökön zajló ballagások tömegével. „B” nővére és legnagyobb csemetéje már útrakészen vártak, bezuhantam, ugrás a kocsiba, gyerünk… Ahha… Egy óránkba telt, mire az 5-öst elértük.. Tök mindegy merre mentünk volna, mert az alsó rakpart állt, a Hungária körút ilyenkor járhatatlan, mi meg a körúton ragadtunk bele a dugóba a Nyugatinál, és araszoltunk a Baross utcáig lépésben. 8 óra volt mire Orosházára értünk, Kecskemétnél tetőzve még egy jókora viharral…
Másnap aztán beleálltunk a munka közepébe „B” középső lánykája ballagása ürügyén, mondván a vendéglátás a háznál, 16 meghívottra számolva nem kevés kajával és szervezéssel. Ballagás mellé még a csajszi 19. szülinapja, plusz anyáknapja. Már előző héten összeszerveztük a tortát, virágot rendeltünk 19 szál barackszínű rózsa képében, „B” megfőzőtt egy hatalmas füstölt tarját (ISTEN íze van!) hidegtálhoz, bevásárolt mindent salátákhoz, fasírthoz, nekünk csak hozzá kellett kezdeni.. 3 kiló krumpli megpucol, két kiló darálthús fasírtnak bekever, bömbölés a hagymavágástól, tüsszögés a borstól, ipari mennyiségű olajban maratoni fasírtsütögetés, melyet „B” vállalt, addig mi felválta gyártottuk a gombócokat nagylánnyal. Kb. 8 adagban sütöttük ki a horribilis mennyiségű falatnyi fasírtokat, azt hittük sose lesz vége, de du. 1 órára végeztünk. Addigra kész lett a krumplisaláta, „B” és nagyfia elől megint el kellett zárni a kaját, hogy másnapra is maradjon:) A pénteki ebédet „B” nővére vállalta, a másnapi orosz hússalátát „B” anyukája, szóval munkamegosztásból jeles az egész family-nek:) Estére még maradt egy jókora adag majonézes kukorica összeállítása, tojásfőzés a hidegtálhoz, amit másnap reggel akartunk még összerakni indulás előtt. Így péntek du. még tudtunk valamennyit pihenni, meg elmentünk fagyizni, de a feszkó ettől még bennünk volt a másnapi elkerülhetetlen, ám kivédhetetlen pofavizitek miatt..
Reggel ébresztő fél 7-kor, hajmosás, terítés, rendrakás, futás Tesco-ba még elmaradt cuccokért, virágért, tortáért, negyed 9-re visszaértünk, rohamban hidegtálcsinálás, fura módon 10 perc alatt olyat rittyentettünk salátalevélre teregetett füstölt tarjából, főtt tojásból, uborka-paradicsom díszítéssel, hogy megszólalt:) Utána megint csak rohamsmink, rohamöltözés, összeszervezés, ki melyik kocsival jön, 9-kor indulás, mert fél 10-re Mezőkovácsházára kellett érnünk, hogy még kezdés előtt odaadhassuk a ballagónak a virágot, és találjunk valami ülőhelyet a nagyszülőknek, és minél előbb túllegyünk kötelező protokolláris kötelezettségeinken. Szerencsére ezzel nem vacakoltunk sokat, onnantól kezdve lehetett diplomatikusan kikerülni helyzeteket. Mi „B”-vel becsatlakoztunk a nővére, nővére két lánya, „B” nagyfia, és a nagylány barátja alkotta társasághoz, és míg a ballagók végigsétálták a sulit, kellemesen elbeszélgettük az időt, vagy sütkéreztünk a napon. Mit ne mondjak, „B”-vel megint csak kitettünk magunkért, „B” hihetetlenül szexi volt a tőlem kapott kék-fehér csíkos ingében, a már barna arcából vakító világoskék szemével, fehér selyem nyakkendővel, kékesszürke öltönyében, és én is alaposan odatettem magam a klasszikus „kis fekete” ruhával, fekete harisnyával, fekete tűsarkúval, borvörös hosszított kosztümkabáttal. Le is arattuk az elismeréseket a családból, és minden hencegés nélkül de: rohadt jól mutatunk együtt..:) A kicsit hosszabbra sikeredett ballagási búcsúztató végén megint összeszervezni, ki melyik kocsival hova megy, mi tűztünk haza, hogy a vendégeket már a készre terített asztal várja, mert már mindenki éhen akart halni, nem csoda, bőven túl voltunk az ebédidőn.
Otthon hűtőből csak ki kellett pakolászni a salátákat, fasírtot, hidegtálat, innivalókat, a vendégek érkeztével szinte el sem fértünk a konyhában, de ennek ellenére szerencsére kellemes kis légkör jött össze. Nekem nagyon sokat segített bizonyos szempontból, hogy ott volt „B” nővére és két lánya, velük és a fiatalság többi tagjával abszolút szuper módon elvoltam, és „B” is rengeteget foglalkozott velem, és figyelt rám, így szerencsére nem kellett idegeskednünk semmi miatt. A kaja osztatlan sikert aratott, legfőképpen a krumplisaláta, a hidegtál, és a fasírt, melyet „B” apukája fennhangon méltatott, nekem meg hízott a májam ezerrel. Hihetetlen módon jól esett a dicsérete, és ez, plusz az egész nap családtagok felől felénk irányuló pozitív hangulat megalapozta azt a fajta önbizalmat, ami továbblök afelé, hogy hasonló össznépi családi eseményeket innentől kezdve az ehhez szükséges teljes lelki nyugalommal tudjuk kezelni. Iszonyú sokat jelentett.
Nagylány rengeteg virágot, ajándékot kapott, legjobban a „B”-középtől („B”, a nagyfia, és én) kapott laptopnak örült, azóta le se lehet robbantani a lányt a monitorról:) 19 szál gyertyás tortával még felköszöntöttük, megleptem szülinapjára még egy Mexx parfümmel, aminek megint csak nagyon örült, egyszóval alapjában véve sikeresnek könyvelhettük el a hétvégét. Mindent időben leszerveztünk, megcsináltunk, nem kellett kapkodni semmivel, minden időben és higgadtan ment, rengeteget segített „B” családja, amit nem lehet eléggé megköszönni, mert pl. mosogatni, rendet rakni egy pillanat műve volt. Este 6 óra magasságában könnyed levezetésként 11 ember poharazott a nagyszülőknél aszúval és pezsgővel ünnepelve a ballagó születésnapost, és „B” nővérének nagylánya eljegyzését, a nagypapa elhalasztott szülinapi koccintásával egybekötve. És mi ketten ekkor szabadultunk fel igazán.
Sötétedéskor még páran kiültünk a kertbe a változatosság kedvéért szalonnát sütni, annak ellenére, hogy a maradék kaja ott figyelt a hűtőben, de hihetetlenül jól esett a szalonnazsíros kenyér, paradicsommal:)
Vasárnap már csak henyéltünk, főzni nem kellett, ettük az előző napi maradvány kajákat, szerencsére nem maradt túl sok, éppen egy ebédre való:) Délután „B” nővérkéjével indulás vissza Pestre, amihez valahogy baromira nem volt kedvem, annyira jó volt ez a 3 nap.. Első közös karácsonyunk után megint csak megmutatkozott, mennyire össze tudjuk rakni azt, amit kell, és mennyire tudunk megoldani olyan helyzeteket, amiktől egyébként alapból tartunk. Szerencsére ezekből egyre kevesebb lesz, ha minden igaz.
Örülök, hogy ilyen jól sikerült minden, és annak is, hogy nem kellett belőle kimaradnom. Több szempontból sajnáltam volna, és megint csak le kell vonnom azt a fajta konzekvenciát, hogy legtöbbször nem az egyszerűbb út a megoldás. Valamint azt is, hogy ha az ember leteszi az asztalra, amit kell, ráadásul nem is esik nehezére, akkor annak megvan a maga jutalma. Kéretlenül…
