Akkor sem engedem a kedvemet elrontani… Utálom, mikor olyat akarnak rám kényszeríteni, amitől alapból futok világgá, a többség dönt elve alapján „kötelező” jelző pedig automatice váltja ki nálam a tömeggyilkos énemet. Kedvenc melóhelyem megint be akarja vezetni a „névnapozzunk” című össznépi horrort, ami ellen már mindenki múlt év végén, decemberben bőszen kardoskodott, hogy nem akarjuk. Mondanom sem kell a régiek közül rajtam kívül két ember állt a téma mellé, jobban mondva ellen, a többi harcos ellenkező újabb kolléga. Már abból a 6-ből, aki kitartott az év végi állapotok mellett, a többi meg fülefarka behúzva meghunyászkodva ölelik keblükre a névnapján, akit egyébként halálosan utálnak, na én ettől hányok. Köszi, nem, végzem a dolgom, nincs szükségem plusztémákra a munkán kívül, bőven elég nekem a családban és baráti körben a több ezer névnap, születésnap ilyen-olyan évforduló észben tartása, még így sem sikerült maradéktalanul, hát még ha a melóhelyen is ezzel zaklatnak, nincs nekem erre energiám… Bemegyek, dolgozom, hazamegyek, jóban vagyok azokkal, akiket kedvelek, de ennyi. A „muszáj-ünnepektől” kiver a víz. Aztán meg mikor teszek egy gesztust, akkor még le vagyok ugatva.. Hát jótékonykodjon a teve...
A hétvége egyébként tök szuper volt..:) Péntekre kértem csúszt, mert csütörtökön „B” már facér volt, jött Pestre melóügyben, és vitt magával vissza Orosházára:) Annak ellenére, hogy másfél éve ingázunk, egész jól működik, és mindig össze tudjuk hozni, amit akarunk:) A tavasz amúgy is hálás ebből a szempontból, mert tele van 3 napos hétvégékkel, ha az ember kicsit rásegít, akkor többel.::) Így is jó sokára értünk le, így nem tudtam kedvem szerint megdézsmálni az útszéli orgonabokrokat, pedig nagyon akartam, imádom, hogy minden virágzik mint az őrült..:) Így másnapra maradt a bevásárlás után, hogy kimentünk Gyopárosra, és egy malomkeréknyi orgonacsokorral meg három jókora poloskával (akik disznó módon elbújtak a levelek között) tértünk haza, viszont minden szobába jutott virág, a maga isteni illatával:) Alaposan kilustiztam magam, TV-zgettünk, filmeket néztünk, pénteken pizzát rendeltünk, szombaton főztünk, összekaptunk a húslevesen, fura módon mindig a húslevesen kapunk össze..:) És persze békülünk is, mert én banya vagyok, és cinikus, „B” meg olykor figyelmetlen, így kvittek vagyunk, a húsleves meg isteni lett.:) Biztos mindig kell egy kis egyéb „fűszer”, hogy tuti legyen:) Ebéd után alvás, mire jó a Forma 1..:) „B” a TV előtt alszik el, én elvonultan a kisszobában:) Utána átmentünk Szegedre moziba, egész úton úttörődalokat, meg a szovjet himnuszt, meg az Internacionálét, és az „Április 4-ről szóljon az ének”-et kornyikáltuk, nem kevés elfelejtett hézaggal, viszont ama megnyugtató tudatban, hogy mi még tudjuk, ezek mögött a dalok mögött mi volt a korszellem:) Film: A felolvasó. Nem éppen vígjáték, sőt.. Hogy miket képes az ember magában hurcolni évtizedekig, ki mit szégyel, és mit nem, mi jelenti neki a méltóságot és mi nem. Mi a bűn, ki a bűnös, a bűnbak, az áldozat és hogy lehet ezt felvállalni, túlélni, feldolgozni, vagy belehalni. Nagy film, sok eszetlen tüntetővel megnézetném.. Utána hatalmasat sétáltunk Szegeden, a Tisza-parton, a parkban, ahol lefejeltem egy virágzó bokrot megszaglászás ürügyén, így „B”-nek újabb okot adván, hogy jót vihogjon a virágportól sárga orromon:) Beindultak a lagzik is, egy fehér menyasszonyos Audi egy kis vigyorgó Natasával (olyan oroszos feje volt a csajnak) tett a park körül vagy 3 kört, nagy dudaszós kísérettel, és nem tudtuk, hogy most eltévedtek, vagy nem jutott még rájuk a sor az anyakönyvvezetőnél, így kocsikáznak egyet:) Fagyi, nézelődés, dumcsi, isteni kikapcsolós délután, volt fél 9 mire hazaértünk:)
Másnap még egy jókora adag palacsinta, aztán jöhettem vissza délután, hogy csütörtökön ismét 3 napos hétvégére visszamenjek:) A cuccaim egy részét ott is hagytam, minek cipeljem vissza:)
Kérek még ilyen napokat..:)
