Hajléktalan lettem… Legalábbis 24 órára.. Nem is én lennék, ha valami kalandot nem csempészek bele az életembe legalább heti rendszerességgel.
Az törtééént, hogy hétvégén hazacsattogtunk megint „B”-vel, neki osztálybuli, nekem csak úgy alapon.. Hogy legalább a buli előtti és utáni kis időt együtt töltsük.. Pénteken meló után mikor „B” megérkezett, csak felkaptam otthon a motyómat, dzseki, lakáskulcs, trappolás le a kocsihoz, bevágtam mindent, irány haza. „B” szombat hajnalban elrombolt bulizni, én átmentem öcskösékhez PetiNórázni, majd végigidegbajoskodtam a délutánt, mert „B” csendesen egész nap elfelejtett hívni, annyira bulizott. Amivel egyébiránt semmi gáz, örültem, hogy végre kicsit kiszakad a megszokott légkörből, és sosem szoktam elszámoltatni az idejével, de azért jól esett volna, ha szán rám egy öt percet, hogy megvan, minden rendben, jól érzi magát, majd jön másnap valamikor.. Mert ugyi ottalvós hacacáré volt bográcsozással, evészettel, ivászattal.. Ha este nem küldök rá egy SMS-t, hogy él-e még, rám se bagózik, és ez határtalanul rosszul érintett.. Aztán persze rögtön hívott, olyan macska állapotban, hogy szerintem azt se tudta merre van az előre, ez még jobbat tett a lelkivilágomnak, kapott egy kisebb fejmosást, de ettől még egyáltalán nem voltam nyugodt. Ismerem, ha filmszakadás-közeli állapotba tekeri magát, akkor hajlamos utána nem emlékezni arra, mit is alkotott, így az éjszakám sem volt túl virágos, pláne, hogy hajnali ötkor arra ébredtem, hogy szétrobban a fejem.
Másnap reggel csörgött, akkor már nem filmszakadás, hanem halálközeli állapotban volt, megnyugtatott, hogy a bulitársak majd elmondják, mit művelt az éjjel, erre a háttérből hangos röhögés a többiektől, amitől megint csak összerándult a gyomrom. Imádom a pasit, és maximálisan megbízom benne, de azért tud gondoskodni róla, hogy időnként alaposat rúgjon bizalmi piramison, legtöbbször akarata ellenére, mert abban nem túl nagy ász, hogy felmérje, mikor nem kellene inkább még poénból sem elereszteni bizonyos megjegyzéseket.:) Erre sajna különös érzéke van, annak ellenére hogy a lelkem mélyén érzem, hogy nincs okom rá, hogy aggódjak.. De azért egy picit hagy legyek már én is nő… És hagy érjem már el nála, hogy ha valaki fontos, akkor arra mindig van 5 percünk…
Kértem, hogy ha lehet, délre próbáljon meg hazaérni, mert anyám reggel 7 óta koncertezik a fazekaival a konyhában, hogy kész legyen a húsleves, mire megjön..:) Öcskösék is jöttek ebédre, a két pöttömmel, aztán pár perccel dél előtt „B” is bezuhant, mint a másnapos sztárok, napszemüvegben..:) Jómagam, kellő sárkányos hangulatban, képletes sodrófával fogadtam, de hát olyan pocsékul nézett ki, hogy nem volt szívem nagyon megtaposni…:) Megölelgettem, megszeretgettem, de jeleztem, hogy haragszom, azt is tudja, miért.. Aztán rám nézett azokkal a bánatoskutyaszemeivel, és bocsánatot kért, na nálam ott annyi is volt a méregnek, na..:) Ahogy láttam, alaposan megszenvedett a nagy bulizás utóhatásaival, konkrétan félholt volt a másnaptól, de hát ez van, tudtam, hogy ez lesz..:) Kemény fél tányér húsleves után kifeküdt, de ugye két, megállás nélkül csiripelő, meg gajdoló kölök mellett elég nehéz macskajajt kiheverni..:) Délután átvitt F.Abonyba, akkor már nyoma sem volt a mérgemnek, volt neki éppen elég kínja, nem kellett arra még rátenni, minek..:) Felpakolt a vonatra, Ő meg indult Orosházára. Útközben elmerengtem a vonatablakból a kék égen, meg a bárányfelhőkön, és hirtelen, ámde szokás szerint csak pillanatokban rám törő boldogságérzés kapott el, hogy bármennyire is alaposan meg kell küzdenem ezért a pasiért, meg vívom a harcaimat a kapcsolatunkért, azért igencsak megéri ez nekem, bár ezt a másfél napos gyomorgörcsöt még ki kell heverni..:) Akkor még nem gondoltam, hogy nem lesz az olyan könnyű..
A Keleti közelében elkezdtem összeszedegetni a cuccaimat, és elkapott egy hirtelen rám törő banyaérzet.. Miszerint hiányzott a lakáskulcsom hollétének a tudata… Ha kabát-dzsekis időszak van, akkor mindig a zsebemben hordom, ahogy most is, így felkotortam az összes zsebemet, aztán a táskámat is hátha alapon, és végül konstatáltam, hogy lakáskulcsom az nincs… És ezzel egyidőben villant be, hogy ahham, mert „B” kocsijában hagytam a pohártartóban, még pénteken ahova bevágtam… Még csak meg sem lepődtem, idegbajos sem lettem, hiszen úgysem tudtam volna mit tenni. Pótkulcsom nincs, jobban mondva „B”-nél van. A sajátommal együtt. Azonnali katasztrófaterv felállítása, miszerint telefon „B”-nek, igen ott a kulcsom, ahol sejtettem, fiacskád mikor jön Pestre, hétfőn, OK, akkor nyomd a kezébe, legyen olyan drága, hogy felhozza, én meg ma futok érte meló után, igaz 6-ig robi van. Na, akkor ez rendben, igenám, de hol fogok aludni? Két elsősegélyem van a közelben, Ákosom, és Ildike.. Ákos lakása romokban, éppen felújít, kilőve.. Ildikét csörgöm, persze gyere, itt alszol, holnap együtt megyünk dolgozni.. Hála az égnek, ez megoldva, nem alszom a híd alatt… Ugranék a trolira, de elterelnek a Rottenbiller felé, mondván megint valami cécó van, minden utcasarkon vagy 10-10 rohamrendőr terelgeti a forgalmat, és nem voltam biztos benne, hogy a bicajos móka miatt. Akkor nem golyóálló mellényben ácsorognak a járdán… Én meg morgok, hogy mi a francért nem lehet nekem egyszer normális úton eljutni valahova hullafáradtan? Nagy nehezen elkecmergek Ildikéékhez, nem szeretek hívatlanul betolakodni még barátokhoz sem, de most az életemet menti meg… Hihetetlenül pocsék érzés volt, mikor a troli az utcácskám közelében járt, és tudtam, hogy nem tudok hazamenni… Tényleg megcsapott a hajléktalanság érzése, hát nem túl kellemes… Mindazok ellenére, hogy ilyen hülye módon kitoltam magammal, azért meg kell állapítanom, hogy kivételes mázlista vagyok, a barátaimmal, akik a közelemben laknak, a párom fiával, aki Pesten egyetemista, és most éppen hétfőn jön vissza, a párommal, aki este annyit mondott, ha nem ez lenne, akkor kocsiba ült volna (jelzem még mindig rosszul van a bulitól), és hozza Pestre a kulcsomat, persze tiltakoztam..:) Azt azonban rögtön leszögeztük Ildikével, hogy mindketten csináltatunk azonnal egy-egy másolatot a kulcsainkról, és megőrzésre ott hagyjuk a másiknál, lásd hasonló esetekre..:) Az Ő párja is nagy vígan esett be este, miszerint „mi van béna, elhagytad a kulcsod?”.::D:D:D:D Ahham, és köszi, hogy nálatok csövezhetek, az Ő szavaival.:) Az is mázli, hogy mindenem nálam volt.. Irataim, pénzem, tiszta cuccok, mosakodócuccok, sőt még kaja is anyutól, csak törcsit és alvópólót kellett kölcsönkérnem, meg reggel egy kis sminket..:) Alaposan kimacskáztam magam Ildike cicájával, végre dumcsiztunk egy jót, mert mostanában mindketten rohanásban vagyunk, szóval így lehet kihozni a jót a balfékségből..:) Reggel „B” átküldte a buli képeit, nem mondom, van benne pár meredek fotó, de legalább kiélhettem egy kicsit a fikázós kedvemet, mondván képről megmondom, melyik volt osztálytársnőnek viszket..:) Két pár fullra kipakolt csöcs (45 évesen azért ez kicsit rázós..:), és az egyik kipakolt csöcs mellé még egy miniszoknya… Tükör + önkritika valahol homályban balra el.:) Ahogy néztem, „B” bombasegge meglehetős közrajongásnak volt kitéve, de semmi egyéb kompromittáló, vagy csak erős cenzúra alá esett a képek java.. (?!)..:) Viszont ismét csak tény, hogy a maga korával eszméletlenül jól néz ki, a többi osztálytársa, már aki ott volt, a nyomában sem liheghet se külsőre, se megjelenésre.. Olyan dögös kis pasikám van, na..:)
A mai napom még húzós lesz, 6-ig meló, utána futás a kulcsomért, ami megint csak mázli, hogy „B” fiának albérlete szinte útba esik, és nem Rákosrettentőre kell érte kicaplatnom, utána Ildikéhez az otthagyok motyókért, ami megint csak útba esik (hm, mindkettő a 4-6-os vonalán van és egy irányban..:), aztán végre talán hazaérek a kis kuckómba, és annak nagyon fogok örülni..:) Mázlistaságom ellenére pocsék érzés otthon nélkül lenni….
