Amalfi 2..:)
10.07.-én este elindultunk a szállodából, hogy éttermet találjunk..:) A recepciós srác a belvárosban javasolt éttermet, de szinte a szomszéd épületben találtunk egy teraszos kis helyet, amit két idősebb úr vezetett, valószínűleg apa-fia..:) Mi voltunk az első vendégek, és úgy körbeugráltak minket, hogy félelmetes, de nem tolakodva, hanem irtó jópofán.:) Így signorina, úgy signorina, széket a fenekem alá tolták, majd addig rimánkodtak „B”-nek, aki kapásból háttal ült le a tengernek, (mer így ült velem szemben..:) hogy ugyan üljön már inkább mellém, mert azt a gyönyörű panorámát másképp nem látja, míg „B” beadta a derekát, hát még a két öreg volt neki hálás érte..:D
Honnan jöttünk, meddig maradunk, hol van a szállásunk, kifaggattak minket mindenről, majd jöhetett a rendelés..:) Vörösbort kértünk, jaj, hát akkor hozza a helyi bort, mert az milyen finom..:) Az is volt.. Nagyon finom vörösbort hozott, majd kicsit belekavarodtam a rendelésbe, mert összekevertem a paradicsomot a krumplival, az egyik pommodoro, a másik potata, így szépen berendeltem két tányér paradicsomsalátát, (krumpli helyett), amit „B” meg nem eszik..:) A tulaj úr körbeugrált, azonnal elővarázsolta a két adag paradicsomsalátát, mondván ez az ő saját termése, na innen nem volt szívem visszaküldeni, hogy bocs, benéztem, elég lett volna egy is..:D Bevállaltam, hogy mindkettőt megeszem és legfeljebb paradicsom mérgezést kapok.. Grillhusi (bár „B”-é picit nyers maradt), olivaolajban sült krumpli utólag rendelve, de azért a paradicsomsaláta is elfogyott, mert egyrészt marha jól nézett ki, bazsalikommal, meg lelocsolva olivaolajjal, másrészt finom is volt, de az tuti, hogy ez életben egyszerre ennyi paradicsomot még nem ettem..:D Közben jöttek más vendégek is, tulajék őket is körbeugrálták, hagyták, hogy lefotózzam őket, majd mikor befejeztük a vacsit, kifizettük a számlát és menni akartunk, mindkettő kezet csókolva köszönt el, hát én teljesen el voltam alélva a két kisöregtől..:) Két igazi olasz úriember..:)
Este még sétálgattunk a tengerparton, nézegettük a kivilágított várost, majd haza a szállóba, alvás reggelig..:) Alig vártam, hogy pirkadjon, kiromboltam a teraszra, kelt fel a nap..:) Ültem a nyugágyban egyik képet csináltam a másik után, és nem bírtam betelni a látvánnyal, „B”-t is felébresztettem, ebből ne maradjon ki, olyan szép volt..:) A mellettünk lévő szoba lakói is kint dekkoltak a teraszon, úgy látszott, mindenki korán kelt..:) Hetekig képes lettem volna azon a teraszon üldögélni…
9 óra tájban mentünk reggelizni, ez sem működik tengerre néző panoráma nélkül, ráadásul „B” legnagyobb örömére itt végre volt sonka is a reggelihez..:) A két pincércsajszi itt is körbeugrált minket, mit hozhatnak még, ami nem volt a svédasztalon, meg mindennel meg vagyunk-e elégedve..:) Naná..:) Reggeli után kényelmesen összekészültünk, kifizettük az egy szem éjszakánkat, és búcsút vettünk tőle… El tudtam volna képzelni az életemet, ha ide születek, de nem volt ekkora mázlim…
Bementünk a városba, ahol hasonló módon kaotikus közlekedési állapotokkal szembesültünk, mint egész Olaszoraszágban. Parkoló nuku, de aztán végül csak találtunk egyet, és mivel „B”-nek van mozgáskorlátozott igazolványa, így ott is parkolhat, ahol egyébként más nem nagyon… Letettük a kocsit, majd ott terem egy napszemüveges zakós faszi, (később kiderült: helyi taxis) és angolul dumál nekünk, hogy valami nem OK, de egy kukkot sem értünk..:) Magyaráz-magyaráz, hogy valamit rendezni kellene a policeman-nel, de majd segít, és nem lesz gond… Még mindig nem értünk egy kukkot se, de kézzel-lábbal elmagyarázza, hogy „B” maradjon ott, én meg („your wife”..:) menjek vele..:)) Csak lesek, jesszum, hova visz ez a tök ismeretlen olasz fazon, de eljött velem a körforgalomban posztoló rendőrhöz, majd ékes olasszal ledumálta vele, hogy pár órát mi ott parkolunk, ahol, és tudjon róla, és ne bolygassák a témát.. Köpni-nyelni nem tudtam, annyit kivettem a dumából, hogy 4-5 órát maradhatunk, mert utána váltás van, de ennyi nekünk bőven elég volt.. Csak lestem, hogy ilyet az életben nem láttam még sehol, hogy egy vadidegen fülön csíp, és se szó se beszéd, kérés nélkül lezsírozza nekünk a nem egészen szabályos parkolásunkat a helyi rendőrrel, megköszönni is alig sikerült, felocsudni is csak később, hogy bazz..:))))
Kicsit bizonytalanul hagytuk ott a kocsit, de nekivágtunk a városnak..:) Itt minden város a meredek hegyoldalba van beleépítve, szinte függőlegesen építkeztek, és az erre olyan híres citromlikőrhöz szükséges citromfaültetvények is hegyoldalba vájt teraszokon teremnek..:) Tenger, tengerpart, tengerparti sétány pálmafákkal, kis sikátorok be a főtérre, onnan jókora lépcső a Szent András templomhoz, ahol Jézus apostolának, Szent Péter testvérének ereklyéit őrzik, és szép régi kolostor is van mellette. Minden évben nagy vallási ünnepet rendeznek a tiszteletére, és a TV-ben láttam, hogy ilyenkor a szent aranyszínű szobrát cipelve rohangálnak körbe-körbe a városban..:)) A templom előtt aranyos kis főtér, tele ajándékboltokkal, az ajándékboltok tele citormlikőrrel, ami ennek a vérosnak és környéknek a leghíresebb terméke, így az egyik nagyobb üzletben alaposan be is vásárolunk, mert ráadásul baromi olcsó, mindenféle gyönyörű üvegekben árusítják, így ajándékba hoztunk egy rakással..:)
Megrohantunk egy zöldségest baromi finom, édes szőlőért, mindenhol gyerekfejnyi sárga és zöld citromok, kis sikátorok, üzletek, nagyon kellemes kis hangulat..:) Találtunk egy kutat, amiben állt egy makett hegy, telerakva apócska kis emberfigurákkal, mintha valaki a kinder tojásban talált játékokkal kidekorálta volna az egész kutat..:) Hihetetlenül élveztem ezt a helyet..:)
Mikor kinézelődtük és szétvásároltuk magunkat, vissza a tengerparti parkolóba, a kocsi a helyén, bepakoltunk, kicsit sétáltunk még a parton, fotóztam az errefelé érdekes módon kerámiacsempékre festett képeket, itt még a házszámokat is ilyen míves csempékre festik.. Az egyik falon konkrétan a teljes Földközi tenger képét fedeztem fel..:) A szívem szakadt bele, hogy csak ennyi idő adatott meg, de ennek is úgy örültem, mit soha, mert sosem gondoltam volna, hogy eljutok ide, ráadásul azzal, akit nagyon szeretek..:)
Sajna nem maradhattunk tovább, indulás, de most keresztül a hegyen, nem akartam, hogy „B” megint kitegye magát a szerpentin okozta izgalmaknak, de a hegyi út sem volt könnyebb, max szélesebb kicsit..:) Viszont rövidebb volt, nem sokkal később megint a Vezúv alatt és Nápoly mellett mentünk el, irány az autópálya, haza Rómába..:)
Amalfi és ez az egy nap volt életem egyik legszebb élménye..:) Már megérte..:)
