Egy lánykérés margójára…
Tények: menyasszony 50 éves, vőlegény 46.-47. Menyasszonyt 3 éve egy másik nőért elhagyja a volt férje, amit azóta sem képes kiheverni. A volt férjjel közös családi ház építésébe anno egy komplett lakást visz be, melynek értékét a váláskor közel sem kapja vissza. Vehetjük úgy: kisemmizik, kiszúrják a szemét egy aránytalan összeggel. A volt férj azóta eljegyzi azt a nőt, aki miatt elhagyta a feleségét. Két közös gyermekük már felnőtt.. Volt felesége (jelenlegi menyasszony) a váláskor nagy nehezen kisarcolt pénzből egy másfél szobás kizárólagos tulajdonú lakást vesz Pesten, berendezkedik, dolgozik, de a válást és a volt férj új eljegyzését képtelen feldolgozni. Menyasszony egy évvel ezelőtt megismerkedik egy szintén kétgyerekes elvált férfival, aki válása után vidékről költözik Pestre mindenféle lakásfedezet nélkül, egy darab kocsival, és viszonylagos munkahellyel. „Látszólag” nagy szerelem tör ki közöttük, annyira nagy, hogy menyasszony két havi „járás” után engedi, hogy a férfi hozzá költözzön, sőt, a kocsiját is eladja. Menyasszony családjánál kongani kezd a vészharang, minek ez a rohanás, nem is ismeri a férfit, ráadásul a pasi az idők folyamán egyre több jelét adja a sumákságnak, a színészkedésnek, ami avatatlan szemnek nem tűnik fel, de aki már kapott pár maflást az élettől, az észreveszi a sunnyogást. És ez a pasi sunnyog.. Ez a pasi színészkedik, azt viszont jól. Akinek erre antennája van, azok ezt azonnal leveszik. És nekünk van. A pasi nagyon nem szimpatikus a családnak. Beteszi a fenekét a készbe, használja a menyasszony kocsiját, munkába jár vele, odahurcolja a végtelenül neveletlen kölykeit az asszony lakására nyári szünetben, akik minősíthetetlenül viselkednek. Természetesen kifelé azt mutatja, amit a menyasszony látni, hallani akar, de a család nem vak és nem süket.
A menyasszony mindebből természetesen nem érzékel semmit, hiszen anno 19 évesen férjhez ment, közel 30 évig védett buroknak hitt házasságban élt, gőze sincs a XXI. századi párkapcsolati viszonyokról, veszélyekről, szabályosan egy tinédzser szintjén áll tapasztalatilag. A kapcsolat 2010.10.13.-án érkezett el az egy éves évfordulóig, amikor is pasi megkéri a hölgy kezét, aki természetesen igent mond. Innentől Menyasszony..:) A háttér mindehhez csak annyi, hogy a volt férj is kitűzte az új nővel az esküvő időpontját (gondolom, ott a 30-as évjáratú hölgyike veri a tamtamot, mondván ketyeg a biológiai óra, meg kell szerezni azt a balekot, akinek majd egy gyrekkel lekötöm a hátralévő életét, nameg az örökség rájuk eső részét).. Menyasszonyunknak ez valszeg iszonyúan bökte a csőrét, így valamit dafke lépni kellett, hogy megmutassuk volt férjnek: ilyet mi is tudunk… Mintha a volt férjet érdekelné. Már régen nem érdekli, így végképp nem értem menyasszony mit akar ezzel elérni, mitől lesz neki jobb, mit akar ezzel pótolni… Merthogy boldogabb nem lesz tőle, az tuti.. Szerintem most sem az.
Folyamatosan az az érzésem van, hogy tudatosan csapja be saját magát, és tudatosan nem AKARJA észrevenni a nyilvánvaló jeleket arra, ez a pasi nem AZ a pasi, ez a pasi sosem lesz a volt férj, és még csak gyenge másolata sem. De aki be akarja csapni magát, annak sikerülni is fog. A pasi természetesen pont ezt a típust kereste, jó karban lévő, ám kétségbeesett, összetört, kihasználható idősebb nő, saját lakással, aki alig várja, hogy kompenzálhasson, és becsaphassa saját magát..
Azért írom le mindezt, mert el akarom tenni… El akarom tenni, hogy ha meglesz az esküvő, és amikor a pasi bebiztosította magát a készbe, befészkelődött, akkor majd milyen foga fehérje kerül elő a süllyesztőből… Hogy igazunk lesz-e mindabban, amit az érzéseink sugallnak. Hogy lesz ebből még nagy csalódás, és legfőképpen nagy lehúzás… 5 év múlva minden közös vagyon lesz… A pasi semmit sem hozott bele eddig.
Érdekelne, hogy akkor is ilyen boldog vőlegény lenne-e, ha teszem azt menyasszony ragaszkodna mondjuk egy házassági szerződéshez, ami jelen esetben az egyetlen épeszű védelmi lehetőség minden téren. A lakás a menyasszonyé, a kocsi szintén, ha a pasi be is hoz valamit, ne adj isten válás esetén csak annyit is vihet magával. Mert sosem lehet tudni… Kedvenc filmemből idézve: semmi sem biztos, csak az adók és a halál..
Bármi is történne a menyasszonnyal, házassági szerződés esetében az örökösödés a két saját felnőtt gyermekének biztosítva lenne. Nem kellene 5 év elteltével egy olyan, most már közös vagyonnak számító lakáson, egyéb vagyonon marakodni a pasi behurcolt két kölykével, ami sosem volt az övék…
Mert házassági szerződés nélkül a lakás, kocsi 5 év múlva közös vagyon.. Haláleset esetében az örökös a két fél 4 gyereke. Váláskor vagy kifizeted a jelenleg még saját lakásod akkori értékének 50%-át a férjednek, akinek sosem volt tulajdona a lakás, vagy lesheted, hogy Ő kifizesse, hiszen sosem volt az övé..
Ördögi kör.. Gyanítom, hogy a pasi mamája, aki eddig is odajárt hozzájuk, előbb utóbb szintén a nyakukon köt ki…
Kíváncsi lennék arra is, hogy a most még problémamentes kapcsolatba mikor tör be valami ménkű.. Sanszos, hogy a menyasszony köztisztviselői munkája ingataggá válik, akár még ki is rúghatják. 50 évesen elég nehéz manapság új állást találni, megnézném, hogy a pasi mennyire vállalná magára szíve hölgyének átmeneti eltartását, a kiadások finanszírozását. Esetleg eltűnne hirtelen a süllyesztőben? Kíváncsi lennék, hogy ha a pasi veszítené el az állását, mennyire rohanna új munkát találni, vagy várná el, hogy a leendő neje időtlen időkig eltartsa. Eddig is befészkelte magát a készbe, gyanítom, hogy ez is előbb-utóbb elvárás lesz.. Mi lesz, ha a menyasszony lebetegszik? És a többi…
Féltjük a menyasszonyt, de természetesen nem tehetünk semmit. Nincs jogunk beleszólni az életébe, azt mindenki úgy szúrja el, ahogy akarja.. Kong a vészharang, de nem pisilhetünk széllel szemben. A hölgy makacs, és szemellenzős és a végtelenségig hárít. Struccpolitika.. De végképp nem állítom, hogy boldog. Kizárt.. Kompenzál, pótol, áltat.. Legfőképpen magát.. Ha ésszel gondolkodna, ebben a korban józan ítélőképességű ember pontosan tudja: egy kapcsolat nem a papíron múlik, és ha már rá is szánja magát egy újabb házasságra (aminek alapjáraton 50 környékén mi értelme is van??), az abba belevitt, nehezen megszerzett egzisztenciáját alaposan bebiztosítja egy szerződéssel, és nem dobja oda koncnak a farkasok elé..
Ne legyen igazunk.. Isten adja, ne legyen igazunk.. Azért írtam le mindezt, mert ha ne adja ég, bejön mindaz, amit érzünk, akkor legyen valami a kezünkben, amit fel lehet mutatni, amikor kitör a botrány, és menni fog a bűnbakok keresése. Amit tükörként fel lehet mutatni, hogy bár mi nem szóltunk, mert nem lehetett (meg sem hallaná, abban biztos vagyok), csak tudja: mi ezt évek óta tudtuk, éreztük, de nem szólhattunk.. Akkor ki is a felelős mindezért?...
