…Azt hiszem a Pantheon-nál hagytam abba..:) Szóval elüldögéltünk, és pihentettük a sajgó csülkeinket, nézelődtünk, fotóztunk, aztán csak összeszedtük magunkat és irány a Trevi-kút. Emlékeimben egy pici tér élt, egy hatalmas szökőkúttal, amibe az emberek háttal állva pénzt dobálnak, hogy visszatérhessenek még Rómába. Nekem bejött az a pénz, amit kb. 17 éve beledobtam, úgyhogy most sem hagytam ki..:) Viszont akkor nem volt olyan iszonyatos tömeg a téren, hogy szabályos verekedést kellett ahhoz rendezni, hogy a kút közelébe férjünk, pláne, hogy normális fotó bizonyíthassa, hogy márpedig mi megint vissza szándékozunk térni ide..:) „B” nem bírja a sok birkát tumultusban, én se sokáig, így gyorsan megverekedtük a pénzbehajításért, meg a két darab fotóért, és nyomás tovább…:) Ennyit a full romantikáról, viszont a téren volt egy ortodox templom, oda megint beültünk kicsit pihenni, míg pár perc múlva ki nem tessékeltek minket, hogy záróra..:) Mi a franc..:) Na, akkor Spanyol lépcső, ott majd üldögélünk..:) Útközben vettünk fincsi, édes szőlőt, megkerestük a lépcsőt, és a lemenő nap melegében végre üldögéltünk egy sort, bár itt is iszonyat tömeg volt.. Tény, hogy vasárnap lévén biztos halmozottan sokan vannak ilyenkor a városban, és a nem belépőköteles helyeken..:)
Az is tény, hogy tele van a város mindenféle 3. világból ideszakadt népekkel, akik mindeféle borzalmas vackokat próbálnak árulni a köztereken, persze rohangálnak a rendőrök elől, és full erőszakosak… Még véletlenül sem szabad sem rájuk nézni, sem kézbe venni az árujukat, mert nem szabadulsz…
A Spanyol lépcső utáni tömegből végre metróközelbe kerültünk, és hullafáradtan, de annál nagyobb örömmel konstatáltuk, hogy nem gyalog megyünk vissza a szállodába. Leszálltunk, ahol le kellett, majd kerestünk egy buszmegállót, a szállodából kapott papír alapján megtaláltuk azt a buszt, ami helybe visz, és amiről kb. 20 percnyi álldogálás után kiderült: vasárnap nem közlekedik..:D Kerestünk másik buszt, arra is vártunk pár percet, majd kiderült: az sem jár vasárnap..:D Aztán a 3. busz már hazavitt minket, sőt a Róma Pass-t is használtuk rajta, hiába jelezte hibára a kezelőautomata..:) Otthon vettük észre, hogy jah, buszra nem érvényes, csak metróra, így blicceltünk..:D
Félholtan a fáradtságtól kora este kiájultunk, szinte még sötét sem volt, de a lábunk szakadt le, én meg nem győztem puffogni „B”-nek, hogy erre a „menjünk gyalog, nincs az messze!” témára rá nem vesz soha többet..:D
Másnap ébresztő, annyira azért nem kapkodtuk el, kis reggeli, ami „B”-nek nagy szívfájdalma, mert az olaszok kevés helyen adnak büféreggelit, vagyis amiben van szalámi meg sajt, vagy sonka, netán rántotta, így itt is csak, mint Firenzében, péksüti volt, meg lekvár, meg műzli..:) Viszont teleihatja magát jó kis olasz kávéval..:)
Hétfőre a Colosseum meg a Fórum volt betervezve, ahova megint a Róma Pass-szal jutottunk be, nameg metróztunk egy sort odáig. Van abban valami mellbevágó, amikor a mozgólépcső tetejéről kilépsz a metróból, és az arcodban van a hatalmas Colosseum, a maga hatalmas sorbanállásával..::D Azonban szerencsére a római idegenforgalom van annyira rutinos, hogy megvan a sora a csoportoknak, a Róma Pass-osoknak, nameg a mezei éppen bezuhanó turistáknak, akik nem terveztek előre.. Így elég hamar bejutottunk, és lehetett ámuldozni, nameg „B”-nek elővenni a kis mérnöki vénáját, és élvezkedni az építészeten, a mechanikán, a működésen..:) Nagyon élvezte, be is jártuk alaposan. Aztán az úristennek se találtuk meg a Fórum bejáratát, így tettünk kb. két felesleges kört, míg egy oldalsó bejáraton bejutottunk. A Colosseum és környéke tele van római harcosnak meg gladiátornak öltözött „munkavállalókkal”, akikkel lehet együtt fotókat készíteni, amit én alapjáraton utálok, de volt egy poénos fazon, aki hosszú, szőke hajú, kigyúrt trák gladiátornak öltözve rabolgatta el a gyanútlan turista pasik nőit egy fotóra..:D Kellő távolságból vigyorogtuk meg, de ennyinél is maradtunk.:)
A Fórum egy hatalmas területen elszórt rettentő sok kiásott római rom.. Ezekben az a rossz, hogy látod a hatalmasságát, meg a jelentőségét, de nem látod bele azt, hogy milyen volt, olyan érzés, mintha ezek az idők kezdetétől csak romok lennének, holott egykor a világ közepe volt… Találtunk nagyon szépen megmaradt részeket, de a nagy többsége mégiscsak rom.. Amennyire lehetett, bejártuk, aztán a másik végén kikötöttünk a Capitóliumnál, ami nem az előző napi domb, hanem egy hatalmas épület egy Michelangelo által tervezett térrel, meg Marcus Aurelius lovas szobrával, ami nem volt betervezve, de útba eset..:) Ahogy a szomszédban ott áll az olaszok által csak ’Írógép”-nek, ezzel együtt vércikinek titulált Victor Emmánuel emlékmű, így azt is megnéztük.. Itt már kellőképpen ki voltunk nyúlva megint, így megkerestük az előző napi krumplis-sajtos pizzás boltocskát, ettünk egy jót, majd megint az Angyalvárnál kötöttünk ki, ahol elkapott minket egy kisebb eső, így gyorsan beültünk egy kis bárba fagyizni..:) Jah, az olasz fagyi! ISTEN! Minden nap fagyiztunk, minden nap máshol, de mindenütt isteni volt a fagyi, szóval ebben sem tudnak hibázni, ahogy a kávéban sem..:)
Fagyi után metró haza, a metrótól már gyalog mentünk, mert felesleges volt bliccelni a buszon megint, mert a metrótól tényleg nem laktunk messze, így azt nyugodtam be lehetett vállalni lábon.::) Este viszont olyan jó volt kint üldögélni a teraszon, felpolcolt lábakkal, hogy csak na.::)
Jön a kedd..::)
