12...:))
Szépen telik az idő, szinte még csak most kezdtem el a centit vágni, és máris 12-nél tartunk..:) A gondom csak annyi, hogy úgy várom ezt az utat, mint a messiást, ilyenkor persze sokkal lassabban telik az idő, mint szeretném, még akkor is, ha azért telik..:) De persze, mikor ott leszünk, akkor az egész hét egy szempillantásnak fog tűnni, és észre sem veszem, megint itthon vagyunk, és megint jön a taposómalom, és megint rohadt módon vissza akarok majd menni. Erre csak hab a tortán, hogy tele van a Tv, a net olyan tárgyú műsorokkal, amik Rómáról, Olaszországról, Sienáról szólnak, és én már teljesen be vagyok vadulva...:)
Mindezek mellett "B" elkapta a legkisebbtől a torkfájós-taknyolós dögrovást. Először jön fel hozzám hosszú hetek után, erre szombat reggelre behal szegényem... Duda a feje, és haldoklik.. Szegényem..:) Kíváncsi leszek, rajtam mikor tör ki, mert kizárt, hogy megúszom...
