A baj csőstül-csapatostul, ahogy kell... Kezdtük „B" autójával, (múlt héten lett kész!!), emiatt idegeskedősre sikerült Erdély, öcsém válla szétment, „B" dolgai sem úgy alakulnak, ahogy jó lenne, kisebbik „B" félrelépett, és azóta fáj a térde, erre a múlt hét szerdán Nóra került kórházba...
Anyuéknál voltak, ahogy többször is előfordul, hogy a nagyik vigyáznak a két pöttömre. Mondanom sem kell, higany mind a kettő, állandóan a nyomukban kell lenni. Anyu meg ugye egyébként sem képes a fenekén megmaradni normál esetben sem, valami mindig fő a tűzhelyen, ezzel egyidőben takarít, vagy mos, vagy vasal, vagy akármi, olykor háromféle dolgot csinál egyszerre, na meg a két kölök is folyton láb alatt, amivel alapjáraton nincs semmi baj, ha az ember képes a rengeteg egyéb mellett odafigyelni rájuk..De így képtelenség. Apám Peti után rohangált, anyu Nórával pörgött a konyhában, addig-addig, míg a gyerek, aki egyébként is imád a fürdőben rámolni, megtalálta az Ariel folyékony mosókapszulát, és annyira tetszett neki, hogy puha, míg addig-addig nyomkodta, míg kiszakadt és a gyerek fejére ömlött a kétszeres koncentrátummal bíró mosószer.. Anyu gyorsan bevágta a gyereket a zuhany alá, de a fejére engedett vízzel együtt a mosószer alaposan a szemébe ment, meg a bömböléstől be is nyalt belőle rendesen... Akkor nem tűnt vészesnek a helyzet, de mikor a gyerek még délután is sírt, és nem nyitotta ki a szemét, öcsémék elvitték az orvoshoz, aki azonnal küldte be őket Miskolcra a kórházba..
Anyu ekkor hívott, totálisan kiborulva, el se bírta mondani, mi a baj, csak hogy Nóra megy a kórházba mert a szemébe ment a mosószer. Azt hittem, apuval van valami komolyabb gond, de nem.. Az idegtől nem láttam, öcséméket nem mertem hívni, szegény „B"-re borítottam az összes bennem kavargó feszkót, szegényem nem győzött nyugtatgatni, hogy nyugi mááá, nem lesz semmi komolyabb baj. Mondjuk anyám az, aki képes a legkisebb problémából akkora pánikot kelteni, hogy rémálom, de most én is megijedtem, mert szakmámból adódóan tudtam, hogy nem túl bíztató, ha egy két éves gyereknek vegyszer megy a szemébe.
Estig semmit sem tudtam, akkor hívtak öcskösék, hogy Nóra bent maradt sógornőmmel a kórházban, nincs nagy baj, csak egy alapos kötőhártyagyulladás, meg a bal szemén kisebb szaruhártya sérülés, de kapott cseppeket, meg krémet, meg infúziót, megfigyelés, ha másnapra javul, hazaengedik... Hála az égnek.. Lehetett nyugodt(abban) aludni...
Azonban másnap sem engedték haza, mert a kiscsaj olyan szinten nem volt hajlandó kinyitni a bal szemét, hogy semmilyen hadakozás, meg hiszti árán sem sikerült megvizsgálni. Aztán a doki kénytelen volt terpesszel kifeszíteni a szemét, és megfesteni a szaruhártyát, és azt látták, hogy kicsit nagyobb a sérülés, emiatt semmiképpen nem engedték haza. Na, kezdődött az idegeskedés előlről, anyámat mostuk fel a földről folyamatosan, mert ostorozta magát ezerrel, meg bőgött szünet nélkül.. Pénteken még mindig nem lehetett normálisan vizsgálni a törpét, így megint nem engedték haza, de azzal nyugtattam a családot, hogy nem is baj, ha nem engedik haza addig, amíg nem biztos a javulás. Csak hát a frász mindenkiben benne volt, nehogy maradandó károsodása legyen csórikámnak..
Pénteken mi is mentünk haza „B"-vel, aki Füzesabonyban vett volna fel, azonban miközben az út szélén integettem neki, hogy ott várom, laza eleganciával úgy húzott el mellettem, mint a szél, öcsém lakonikusan csak annyit tett hozzá: Fiatalabbat várt..:D:D:D Imádom..:)
Mondjuk hízelgő, hogy „B" nem figyel fel csak úgy út szélén integető perszónákra, de azért mégis..:D
Szombat délelőtt szerencsére elengedték Nórit a kórházból, így loholtunk érte Miskolcra, ahol kisdrágám bedagadt bal szemmel várta, hogy végre anyával együtt kiengedjék. Másnap ugyan vissza kellett vinni újabb vizsgálatra, de az otthoni környezet már aznap megtette a hatását, és már magától nyitogatta a beteg szemecskéjét, amit a kórházban senki sem tudott nála elérni..:) Ekkor már azért reménykedtünk ezerrel, hogy tényleg nem lesz nagyobb baj..:)
Másnap azonban kifogott egy erőskezű férfi orvost, akit nem hatott meg a hiszti, és könyörtelenül megvizsgálta, majd bocsánatot kért a kiscsajtól, ami nagyon korrekt hozzáállás. Azonban végre bebizonyosodott, hogy szépen javul a szeme, de még kell pár hét, míg teljesen rendbejön. Mivel azonban már kezdettől fogva rosszalkodott, otthon meg azonnal ölni kezdték egymást Petivel, nem gondoltuk, hogy nagy a baj, de azért mégis..:) Úgy sajnáltuk a kis maszatot, a szívünk szakadt meg érte, sokat kínlódott ezzel a történettel. Anyu szinte bele is betegedett a felelősségbe, meg azért mi is alaposan elgondolkodtunk azon, hogy mi hol van a gyerekek keze ügyében, lásd vegyszer, gyógyszer, egyebek... Azonnal el is lett minden pakolva. És drukkolunk ezerrel, hogy ne maradjon következménye.
Hát így vagyunk mi ezzel a nyárral, nem ez volt a legszuperebb időszak ez elmúlt években..:(
Én bízom abban, hogy ennél csak jobb jöhet. Pláne, hogy én is csak vénültem megint egy évet, és eljutottam abba a korba, mikor a szülinap már nem igazán öröm.. Akkor örüljünk másnak, mondjuk annak , hogy a sok rossz után jön a jó..
Ránk fér...
