Megjött a hó is, kellett mint egy falat kenyér... Akár egy komplett pingvincsordát is befogadhatnék, pont nekik való idő..:) Kezdek klimatizálódni, nyakig beöltözve, köntössel, takaróval egészen jól kihúzom az estéket, miközben energiabombákkal tömöm magam, hogy legalább a belső égéshez legyen cucc... Ez úgy néz ki, hogy mangalicatepertő kolozsvári szalonnával, fojtásként vajkaramella, meg a plusz nasi, narancs, chips, Rafaello..:) Anyámnak sem az volt a legnagyobb gondja, hogy egy deka fűtés sincs a lakásban, hanem hogy van-e rezsóm, hogy főzni tudjak. Mert szerinte anélkül én éhen halok..:) Aztán rávezettem, hogy nem kell ahhoz rezsó, hogy az estéimet kaja nélkül vészeljem át, nameg ott van a mikró is, szóval nyugi..:) Viszont megvan az előnye is ennek a fűtéshiánynak: egyrészt nem fogyasztok gázt, másrészt nem kell mosogatnom, hiszen nem tudok főzni, így egy tálcával meg egyetlen késsel elvagyok a vacsoráimat illetőleg..:)
Mindenesetre megint csak megtapasztalom, hogy nem olyan hülyeség, ha férfi van a háznál... Ugyanis a jelen full stresszes hetemben nemhogy megkönnyítenék a dolgomat, hanem még rúgnak is egyet rajta, mert az egy dolog, hogy műszaki zsenialitás híján én szerelőkkel meg gázosokkal nem vagyok kompetens tárgyalópartner, de hogy a Praktikeres házhoz szállító cég is kijelenti, hogy a megrendelt ajtót kizárólag a kapuig hajlandó hozni. Hogy az nekem hogy repül fel a 2. emeletre, magánügy... „B" szegényem napok óta azon sopánkodik, hogy mennyire bántja, hogy nem lehet itt, és nem tud segíteni, Ákos barátomat nem kérhetem meg a cipekedésre, mert neki a legkisebb megterheléstől is kiesik a válla, szóval itt állok megint nő létemre egymagam, és szívességet kell kérnem, nagy valószínűséggel valamelyik szerelő gyerektől. Gond egy szál se, majd lesz valahogy, komolyan semmi értelme bármin is idegeskedni, azzal nem oldok meg semmit.
Egyszer meg úgyis tavasz lesz..:)))
