Péntek estére konkrétan a pánikroham szélére kerültem.. Kicsit sok(k) volt az elmúlt egy hét, igaz, abban a pár napban évek óta dúló konfliktusok csúcsosodtak ki, de azok viszont egyszerre.. Munka-magánélet kombó.. Úgy ahogy illik, szünet nélkül, egyik a másik után, vagy éppen egymás nyakában lihegve. Munka után hazafelé, a trolin vettem magamon észre, hogy szó szerint nem kapok levegőt, mintha valaki ült volna a bordáimon, szinte csak nagy erőfeszítéssel és odafigyelések árán sikerült mélyebb levegőket vennem, de az sem esett jól... Viszont muszáj volt, mert ha behergelem magam az aprón kapkodott levegővételekkel, akkor menthetetlenül belecsúszok egy „zacskótafejre" típusú rohamba, abból meg nem kérek.. Ahogy abból sem, hogy ezt tovább hurcoljam magamban. Az jó, hogy szakmai múltamból legalább észreveszem, mikor kezd nagyobb gáz lenni, és időben lépni tudok, hogy ne pörögjek bele valamibe, ami nem igazán lenne jó, és amit nem igazán egyszerű visszafordítani.. Mondjuk egy totális szellemi, fizikai, lelki kimerültséggel belecsúszni egy pánikbetegségbe..
Aznap este befutott „B" és komplett családja, becsatlakozott nővérkéje és keresztlánya, majd kitalálták, hogy kollektíve menjünk pizzázni a BVSC usziban lévő Don Pepe-be. Mire odaértünk az étterembe, kicsúcsosodott rajtam az egész heti feszkó, ugye mikor péntek estére az ember próbálná letenni az egész heti diliházat, rajtam pont kitört... Tetőtől-talpig remegett bennem az indulat, keveredve egy erőteljes kontrollal, nehogy valami apró kis valamire robbanjak ki.. Nagyon súroltam a határokat, és baromira rossz érzés volt, hogy voltaképpen jól kellett volna éreznem magam, és hátam mögött hagyni az egész hetet, sőt hónapokat, nem túlzok, komplett éveket, de nekem ez sosem megy egyik pillanatról a másikra.. Napokba telik, mire felfogom, hogy túl kellene lépnem dolgokon.. Addig forr bennem minden.. Irtózatosan szarul éreztem magam, legfőképpen azért, mert még az sem ment, hogy leplezzem a rosszkedvemet, arra már nem maradt energiám.. És azt nem akartam, hogy a többiek azzal foglalkozzanak, mi bajom van.. „B" persze észrevette, hogy gáz van, hiszen ismer... Akkor csendesült kicsit bennem az egész, mikor megvacsiztam, és a kaja leért, kicsit felszívódott, és megnyugtatott. De senkinek nem kívánom ezt az állapotot.. Mikor nem robbanhatsz arra és akkor, akire és amikor akarsz, hanem vissza kell fognod magad. És ezekből még egy is sok, nemhogy három különböző téma... Mindegy, akkor valahogy sikerült lehiggadnom, de nem szeretnék belátható időn belül megint egy ilyen időszakot... Nagyon rossz volt... És hiába tudtam, hogy előbb-utóbb minden rendeződni fog, akkor perpillanat végképp nem tudtam neki örülni...
Szombatra már kissé nyugodtabb lélekkel összelapátoltuk az itt-ott éjszakázó family-t, (nálam aludt „B", a középső gyerkőc, meg a párja a galérián, a legkisebb és a legnagyobb meg „B" nővérénél az Ő lánykájával együtt..:) Sok jó ember..:) Két kocsival kizúztunk Visegrádra, ahol konstatáltuk, hogy 9 helyett 10-kor nyit a bobpálya, így kemény egy óránk maradt WC-t találni, mert persze az összes nőnek pisilnie kellett..:) Sikerült, belefért még egy kávé, kis nasi, némi mérgelődés, miszerint semmilyen (!!) kultúrautalványt, vagy üdülési csekket nem fogadnak el a fellegvárban, fejenként 1500 Ft-ért, meg nem megyünk be..., majd mire visszakavirnyoltunk a bobpályára, az is kinyitott..:) Két kör mindenkinek, aki bobozni akart, majd újabb mérgelődés a királyi palotánál, meg a Salamon-toronynál, hogy mindenütt ezresekben mérik a belépőt, és kp-n kívül semmit (!!) sem fogadnak el... Nesze kiemelt turisztikai látványosság.. „B" összeszámolta, ha mind a 3 helyre be akartunk volna menni, huszonvalahány ezer Ft-ba került volna csak a belépő... De mivel elvileg csak a Dunakanyar panorámája volt pluszban betervezve, azt a Salamon-torony oldalából ingyen is nagyon klasszul láttuk..:) Nameg „B"-vel istenit csókolóztunk egy eldugott kis őrablaknál, míg a család hátramaradt része egy gyönyörű farkaskutyával haverkodott egy kerítésnél..:D:D:D
Hazafelé útba ejtettük a szentendrei lángossütőt, és megebédeltünk, délután meg a legkisebbet vittük az Operettbe a Szépség és az (Ildike párja szerint Nyö)Szörnyegetre, áldja meg a jegyekért az ég levelestül-ágastul.::) Amivel még rohadt nagy mázlink is volt, mert pótszékesek lettünk volna, azonban a 6. sorba nem érkezett meg 4-5 néző, így gyorsan kitömték velünk a nézőtéren ezzel keletkezett hézagot..:) Isteni hely, isteni előadás, a gyerek néha tátott szájjal bámulta a színpadon zajló csodákat, remélem, megfertőződött..:) És remélem, hogy megértette: színházba nem megyünk farmerben, meg túracipőben..:)
Este kidőlt mindenki, mi még képesek voltunk végignézni a Star Wars-t a TV-ben, de utána reggelig szunya... Reggel elszaladtunk a Nyugati Mekibe reggelizni, összenyaláboltuk a család másik felét, ki az Ázsia Centerbe nagybevásárlást tartani... Ismerjük a pasikat, hamar kiborulnak az ilyesmitől, pláne, amikor egy kissé problémás 8 évesnek kell a téli cuccait kicsit felfrissíteni, meg egy 22 évesnek ízlésének megfelelő cuccokat találni. Mindezt hatalmas területen, őrületes tömegben, méghogy az embereknek nincs pénze... Nincs a fenét.. Szegény „B" 13 óra tájban feladta, kikészült, elege lett, ideges volt, jobb ilyenkor hazahúzni, a meg nem vett dolgokat majd legközelebb..:) Nővérénél még egy kis túróstészta ebéd, család orosházi kontingense összepakol, szegénykémék fél 4 tájban el is tudtak indulni haza..
Mozgalmas hétvége volt, egy viszont biztos: nem nagyon volt időm agyalni, és ez jó volt... Jó volt az is, hogy „B"-vel rengeteget marháskodtunk, meg szeretgettük egymást, és ez nagyon sokat segített... Igaz, hogy szegényemet a színházból hazafelé, a lépcsőházban felfelé tartva és kezemben lóbálva a kistáskámat, alaposan sikerült orrbavernem, de isten bizony nem akartam, és remélem, ezt Ő is tudja, hiába könyvel el mindig dominának..:) Sosem bántanám..:)
Ma már megint hétfő, melós őrület, de egy dolog vígasztal: nekem kedden már péntek lesz..:D:D:D Alig várom! Szerdán nem dolgozom, csúszok, ráadásul aznap leszünk két évesek, egy éve ilyenkor már Firenzében voltunk..:) Istenem de jó volt az is! Most Prágát várom, csütörtökön indulunk, de az elmúlt iszonyú napok miatt valahogy végképp nem tudtam még ráhangolódni, pedig semmi sem hiányzik jobban, mint itthagyni, ha csak pár napra is ezt az egészet... Már régen pörögnöm kellene, de még mindig nem megy.. Remélem, szerdára, ha sikerült kialudnom magam, meg egy kicsit letenni legalább a melót, elengedhetem magam.. Hiszen nincs nagy vész, sőt.. Alakulnak a dolgok..:) Remélem, a legjobb irányba..:) Mert megérdemeljük...
