Feszültek vagyunk.. Már megint… És megint nem mi vagyunk az ok. Vannak szituk, amik elkerülhetetlenek, annak ellenére, hogy az ember legszívesebben távol tartaná magát tőle. De vannak szempontok, amik előbbre valók, és ezek miatt fel kell venni a pókerarcot. Nekem is nehezen megy, „B”-nek is. De sajna megint nem mi választottuk, akarjuk-e avagy sem. Hát akkor kezeljük kellő IQ-val, és diplomáciával. Csak az a rossz, hogy a feszültségünk másképp tör ki. Hiába próbáltam valami pozitívumot belevinni, hogy feldobjam magunkat egy kicsit, hülyén sült el, félreértés lett belőle, hiába akartam jót. Ez valahogy most nem megy nekem a héten, pedig legtöbbször semmi gond a kommunikációmmal, vagy a vevőegységgel. Csak az a gáz, hogy ettől az én kedvem is oda…:(

És az is rossz, hogy mostanában minden, amit örömmel kezdek el szervezni, valamilyen kudarcfaktort hurcol. Firenzében a szállással fürödtünk be, úgy, ahogy Korculán is. A Tátrában a szlovákok korlátoztak be minket, ráadásul jó drágán, a szegedi színházban a darab volt borzalmas, az őszi teniszversenyre hullafáradtan estünk be. A wellnes-hétvégénk idején halt meg a nagyim. Ma du. 3-kor kikúrtak ránk holnapra két óra kötelező túlórát. Munka Törvénykönyve mehet a picsába, a három napos hétvége előtt ez a korrekt eljárás… És mivel délután 4-kor nekem indulnom kell, mert „B” nővére visz Orosházára, és vele együtt két ember áll vigyázzban miattam, mert én tudok legkésőbb mozdulni, így kénytelen vagyok reggel 6-ra valahogy kikeveredni Börsre, hogy 4-kor el tudjak rohanni. E öröm e bodottá.

Még valami???