Hétvégén a csúcsra jutok..:) Nem mintha eddig bármi gond lett volna ezzel, csak ha már vége a télnek, adjunk a tavasznak..:) A Lomnic-i csúcson..:) Holnap leszünk másfél évesek, (jesszus!), tavaly Bécsben voltunk, most „B” kitalálta, hogy pénteken fel akar menni Lomnic-ra. A jókora tériszonyával.:) Sífelvonón… Kalandtúra, ahogy kell..:) De nagyon elszánt, és én ezt határtalanul értékelem, és az a másik, hogy mindketten meg vagyunk veszve a hegyekért..:) És az egy dolog, hogy nekem Pesten és környékén viszonylag adottak a terepviszonyok, de nála Orosházán, egy homokbucka nem sok, annyi se nagyon van..:) Hát hajrá..:) Megint veszek egy szatyor kaját, egy karton Bomba-t, nekivágunk reggel 6-kor, este meg bezuhanunk anyuékhoz Pindur szülinapot ünnepelni hétvégére..:)
4 éves lesz a pocok, fura kimondani, hogy lohol az idő. Mintha most láttam volna a 3D ultrahangon, ahogy kiintegetett az anyja pocakjából, és én ott el is vesztem..:) Most meg farsangkor már Pókember akart lenni, de amikor kiderült, hogy már konkrétan 4 Pókember van a csoportban, és megyehatáron belül nincs egyetlen Pókember jelmez sem a kölcsönzőkben, akkor szerencsére minden hiszti nélkül letett a dologról.. Egyéniség a kölyök, csak nem lesz Ő is egy a sok közül, nem ám beállni a sorba.::) Így először orvos akart lenni, de a végén kalóz lett.:) Mindenestre a szülinapjára berendelte a Pókemberes tortát, tőlem kap egy Pókemberes törcsit meg egy Pókemberes takarót, meg nézünk még neki valami LEGO-t a gyűjteménybe.:)
Hétvégén nem igazán csináltunk semmit.. Vagyis inkább szombaton semmit… „B” pénteken lezárta egy több hetes éjjel-nappali őrülettel egybekötött melóját, a végén már tényleg azt hittem, a szívinfarktus határán áll… Sajna nem hisz nekem, hogy mekkora kockázati tényezőkkel rakja tele a szervezetét, tipikus hárító típus, aki addig nem fog észbe kapni, amíg valami súlyosabb dolog alaposan orrba nem tűri, és fel nem fogja, mennyire rohadt módon rövid az élet… És óriási felelőtlenség elpazarolni azt az időt, amit sokkal jobb dolgokra is lehetne fordítani, mint tönkrevágni az egészségünket, ami a mai világban sajna alapból sem tökéletes, nem még ha rá is teszünk jócskán… Én meg aggódhatom magam hülyére… Ehh…
Jó lesz kicsit hazamenni. Rég láttam a pindurokat, baromira hiányoznak.. Jó lenne, ha öcsi addig felszerelné a fák közé a függőágyat, lehetne kicsit lógni, mert annál jobb nincs. Lassan rá kell szoktatnom magam, hogy napvédővel kenjem az orrom, mert ebben az időben pillanatok alatt rőtvörösre fog égni, és majd megint alkesznak néznek, ahogy már előfordult. Az első dolog, ami leég rajtam… A másik örömteli tavasztéma, mikor az ember átvált zárt csizmáról nyitott tűsarkúra, vagy tavaszi cipőre, és az akármennyire is be van törve, attól még véresre töri a sarkad.. Szerintem ilyenkor egy rakat nő sántít estére.. Na, meg a miniszoknyában partra vetődő bálnákról nem is beszélve, akik legelőször dobálják le magukról a ruhát, mely esetekben a térd és köldök feletti kibuggyanásokért aláírásokat gyűjtetnék a halálbünti visszaállítására… Mert sajna a magyarok nagy többségében genetikai hiányosság az önkritika…
