Nem magyarázkodom, mert minek... A lényeget már 20x leírtam, írok, amikor tudok, de nem tudok... Nincs idő... Csak azt tudnám, hogy mikor lesz egyszer annyi belőle, hogy mindenre jusson...
Január 8.-án eltemettük „B" anyukáját, csendes, szép kis polgári búcsúztatóval... Részleteket nem írok, mert nem akarom „B" szívét fájdítani. Így is nehezen viseli ezt az időszakot, nem teszek még rá plusz egy lapáttal...
Egyik este, Orosházán benyitok a spájzba, és valami elröppen a fejem felett a sötétben... Első körben sikítottam egyet, aztán magamhoz tértem a szívinfarktusból, majd felkapcsoltam a lámpát, és akkor láttam, hogy egy szintén halálra vált kis cinke üldögél a polc tetején..:) Hogy miként került az egyébként zárt spájzba, a mai napig X akta... Próbáltuk szegénykét kiröppenteni az ablakon, de az istennek sem akaródzott neki távozni, már körbeüldögélte a faliórát, a függönykarnist, a képkeretet, a hűtő hátamögét, szekrénytetejét, aztán odaköltözött „B" középső lánykája barátjának hátára, aki szegény moccanni sem mert, hátha valahogy meg tudjuk fogni csóri kismadarat..:) Persze nem sikerült..:) Borítottunk rá tálkát, de megszökött alóla..:) A végén már szegényke is teljesen kimerült, nagy nehezen sikerült megfogni, és kiültettük az ablakpárkány szélére, tettünk ki neki magokat kárpótlásul, de aztán már nem tudtuk, mi lett vele.. Valszeg elrepült a kis útjára.::)
A január úgy elment, hogy észre sem vettem... Nem is nagyon emlékszem dolgokra, azt tudom, hogy a szájbavert BKVsztrájk miatt kora hajnalban rohangáltam dolgozni, hogy elkerüljem a tömegeket az éppenhogy közlekedő járatokon, viszont volt annyi előnye, hogy az összes ellenőr felszívódott, gondolom, nem kockáztattak egy lincselést..:) A kollégák nálunk is fuvaroztak, akiket be bírtak hozni kocsival, szóval túléltük, de akkor is a jó édesanyjukat...
Volt közben egy névnapom is, köszi mindenkinek, akinek eszébe jutottam... „B"-től kaptam egy szép vörös rózsát, meg kapnám a felújítás előtt álló ajtókereteimet, ha az asztalos, akit találtam, nem szívódott volna fel. Imádom a megbízható embereket, szóval szerzett nálam egy szép piros pontot az ilyen. Mindegy, most megint asztalost keresek, szóval ha valaki tud ajánlani valakit, aki be is tartja, amit kipottyant a száján, annak megköszönöm.
Egyik hétvégén haza is ugrottam anyuékhoz, akkor „B"-t nem is láttam, mert csak így jött ki a lépés. Pénteken hazaszaladtam (persze kapásból fél órás MÁV-késéssel), megdögönyöztem, a pöttömöket, akik már nagyon hiányoztak..:) Nóra szerencsére már nem tart tőlem, bát szimplán csak ÁÁÁÁ-nak hív, de azért puszit már fenntartások nélkül nyom az arcomra..:) Peti meg nyúlik, mint gomba, hosszú, vékony lesz mint az apja volt gyereknek..:) Apropó, apja... A napokban az öcsém hozta rá a frászt az egész családra, mert ugye bővíti a házat, gyártja Petinek az új szobát, kevéske kis szabadidejében ezen dolgozik. Ügyes kölök, mindent képes megcsinálni, az ablakberakástól kezdve a gipszkartonig, ezzel rengeteg pénzt spórol, és ráadásul tényleg ügyes.. Most hétvégén azonban egy óvatlan húzással beleállt a flex a bokájába, csendes kis 7-8 centis sebet vágva a lábán, úgy, hogy a hideg miatt két zokni, két gatya volt rajta, de még így is... Szombaton este zuhanyoztam, mikor hívott, aztán az ütő megállt bennem, miért keres az öcsém este fél 10-kor.. Azonnal tudtam, hogy gáz van, mire visszahívtam, már a miskolci traumáról tartottak haza, összevarrt bokával, plusz egy hetes gipszsín, hogy még véletlenül se mozgassa...
Óriási mázlija, hogy komolyabb baja nem lett, mert lehetett volna.. Nem kicsit lettem ideges, az egész család kivolt két napig, mostanra kezdünk lenyugodni... Mert ugye ha nincs gond, csinálunk magunknak.... OK-OK, hogy ráfér a tesómra a pihenő, de nem így...
Szóval hazaruccanós hétvégéről visszajöttem szombaton, mert vasárnap jöttem be túlórázni... Előző napokban ugye leszakadt a hatalmas adag hó, fura módon a visszajövő IC-m még sosem volt ennyire pontos, nem is értem... Budaörsből idővel összefüggő hómező lett, nekem meg nem volt reggel céges buszom, így maradt a BKV... De nem ám nekem a jól bejáratott, kitaposott útvonal, nem, én rövidítek, keresztül a sztyeppén tökig érő hóban... Átvergődök az irodaházakig, sehol senki (naná, vasárnap van, csak én vagyok olyan idióta, hogy bevergődöm hétvégén), majd csúszkálok lefelé a lejtőn, éppen akkor kell persze valami éjszakás biztonsági őrnek kitámolyogni az egyik épületből, mikoris valszeg beleléptem valami hófödte árokba, és olyan szépen pofára estem a hóban, hogy rajzolni sem lehetne szebbet..:D Mint a filmekben... Táskám, kajás szatyrom kalimpáló kezeimmel együtt repült a hóba, én persze pikkpakk kipattantam az árokból nyakig havasan, nem néztem semerre, nehogy lássam a faszi tutira fülig érő száját, és az esetleges biztonsági kamerákat, mert sanszos lett volna, hogy már másnap a Youtube-on figyelne a poénvideó óriási nézettségi rekordokkal a kollégák körében...:)
Mikor „B"-nek meséltem, csak ennyi volt a megjegyzés a vigyorok mellé: Nem is Te lennél..:)
Viszont tény, hogy soha olyan nyugiban mostanában nem haladtam a melómmal, mint azon a vasárnapon, de ebből semmiképpen sem akarok rendszert. Délutánra végeztem, aztán meguntam a netezést is, így fogtam magam, és kimentem a teraszra hóembert építeni a kollégáknak hétfőre..:) Csak nézett befelé az ablakon, és még most is kint áll, pedig lassan másfél hetes a lelkem..:)
Másnap „B" lepett meg..:) Tudtam, hogy megy Nagykanizsára, ami miatt hajnalban kelt, hogy időben hazaérjen, de időközben rácsörögtek, hogy kedden meg Gödöllőn kellene ott lennie, így drágám félúton Pest felé felcsörgött, hogy befogadom-e éjszakára... Hámégszééép, mert így akkor nem két hetet kellett kibírnom nélküle..:) Imádom az élet ilyen kis csűrcsavarjait, még ha csak egy kis időre, de akkor is...:) Másnap persze kiderült, hogy teljesen felesleges volt Gödöllőre mennie, szegényt sajnálom is olyankor, mikor értelmetlenül rángatják jobbra-balra, pénz, benzin, munkaidő meg röppen ki az ablakon...
Most hétvégén is Ő jött, elterveztük, hogy elmegyünk a Szecskába fürdeni, mert bár én 22 éve élek Pesten, bevallom, még sosem voltam a hozzám tök közeli fürdőben... Igaz mostanában szoktunk rá arra, hogy télen fürdőkbe járkáljunk, mert a tavalyi (majd pont egy éve) Szent Orbános wellnes hétvége olyan jól sikerült,hogy azóta kifejezetten élvezem az ilyesmit. Egy kis gőz, egy kis szauna, egy kis aromakabin, jó meleg vizes medencék, kültéren még hóesés is, szóval élményszámba mentünk na..:)) isteni volt..:) Igaz, mire hazaértünk, öcsém ugye jött a flexes sztorival, betetőzve az izgalmat... Mondom, szerencse, hogy nem lett komolyabb baja... Nem is tudom, mit csinálnék..
Vasárnap kis Ázsia Center, kis parfümbeszerzés (3 darab..:), meg köntöst akartam venni, de nem volt nekem való, bár mindenáron rám akartak sózni egy békásat, közöltem, engem hiába csókolgatnak, nem lesz belőlem hercegnő..:D Ebédhez kis Indiana Jones és az elveszett frigyláda, garantálom, a legjobb Indy-film..:) Van benne egy rész, ahol a csaj a hajón, amin menekülnek, a kabinban egy forgós tükörrel alaposan állon vágja Indiana Jones-t, mire „B" csak lazán röhögni kezdett, hogy mintha magát látná, mert ha nekem lenne ilyen tükröm, már tutira lezúztam volna vele..:) Tény, hogy szegényem már mindenen keresztül ment velem, hol orrba vágtam, hol a szemét akartam kibökni, rúgtam fájós térdén, vágtam hasba, persze mindezt véletlenül, de volt, hogy csippentettem poénből hajcsipeszt a mellbimbójára, szóval nem unatkozik velem, az tuti..:) Én meg ihletet kaptam egy forgós tükörre..:D
Viszont wellnes témában adunk idén a feeling-nek, mert márciusban elmegyünk egy hétvégére Veszprémbe pihenni (istenemre, kutyául ránk fér), meg a május 1.-i hétvégén a Fertő-tóhoz kollégákkal vígadni. Nyárra tervezünk a családdal egy Erdély-túrát, meg kettesben egy kis Balatont..:) És ha minden jól megy, októberben Róma, a 3. évfordulónkon..:)
Mit ne mondjak, a 29 napnyi szabim (a francba milyen vén vagyok) pikkpakk elfogyott, év végéig beosztva minden perce....
