Hehe, szépen kapom vissza a jelzéseket, miszerint akadnak, akik továbbra is velem tartanak..:) Ez jó..:) És kösz..:) Az okokat a régi eltűnésére majd egyszer elmesélem, akit érdekel, megfelelő fórumon, de nem itt..
Kísérletezgetek a megjelenéssel is, mert pár sablont kipróbáltam, de valahogy nem az igazi… Levendulás nincs, hupililát meg nem akarok… Kár, hogy nem tudok sablont gyártani, ezzel végképp nem tudom kifejezni az egyéniségem.. Bár nem egy sablonon múlik…
Utálom, hogy nem tudok magamra farmert venni, ami tökéletesen jó lenne., Súlyos tízezreket nem áldozok rá, ami meg viszonylag megfizethető, az nem az én pipaszár, ám kilométeres lábaimra való.. Utálom, ha lóg a seggemen, vagy nem feszül a combomra.. Mondjuk arra azért büszke vagyok, hogy lassan 40 évesen is beleférek egy 27-es gatyába.. Igaz az elmúlt hetek tettek róla, hogy visszanyerjem az 55-56 kilós versenysúlyom, de eddig sem voltam több 58-nál.
Párom is aratja a babérokat rendesen, pláne, hogy kapott tőlem névnapjára egy naon szexi inget, két naon szexi nyakkendővel, és olyan dögös benne a pasi, hogy észbontó..:) Tegnap tárgyalni ment egy üzletközpontba, hát az irodán csavarodott is utána a csajok feje, én meg büszke vagyok rá, hogy Ő az én gyönyörűséges pasikám..:) Imádom..:) Lassan másfél éves a történet, (sőt 6 nap múlva leszünk másfelesek), és állítom, hogy egyre jobb… Múltkor lent voltam Orosházán, főztem egy hatalmas kondér babgulyást, gondoltam igaz, hogy 7-en voltunk rá, de talán marad másnapra is… Husi, füstölt tarja, minden ami kell, jó dolog benne, hát nemhogy másnapra, estére sem marad belőle egy falat sem.. Szinte minden pasi, sőt „B” beteg anyukája is kétszer szedett belőle, ami pedig nagy szó. Ezek az apró dolgok csak még rátesznek egy lapáttal, én meg nem győzöm magam jól érezni… De néha attól félek, hogy a csúcsról bazi nagyot lehet zuhanni.. És ezt meg végképp nem akarom.. Annyira rám fért már ez az egész…És önző módon sokáig akarom…
Nem érdekel a gazdasági válság… Utálom a TV-t, nem is nézek egy hírműsort se, csak felidegesít az a sok töketlen, akik semmit sem csinálnak, csak a szájuk jár… Kivétel nélkül… Lehet, hogy homokba dugom a fejem, de közvetlenül nem érint, max kicsit szorosabbra kell húzni a gatyaszíjat. Elhiszem, hogy másoknak a létért kell küzdeni, meg melót veszítenek el, de ezen én úgysem tudok segíteni.. Biztos ez a rossz hozzáállás, de örülök, hogy lyuk van a seggemen és szelel.. Volt idő, mikor el akartam innen menni, legfőképpen, mert nem bírtam már az egyedüllétet, és a családon kívül nem kötött ide semmi… Akkor sem a pénz meg a munka miatt mentem volna el, csak gondoltam, egy gyökeres környezetváltozás talán lök rajtam valamit. Nem volt rá szükség. „B” visszatartott… Szerencsére…
