26..:)
Kimaradt pár nap, de a lényeg az maradt..:)
Hétvégén Orosháza, most hétvégén szintén, utána anyuék, aztán október közepéig már nem nagyon mozdulok, kicsit elfáradtam… Minden egyéb más téren is ki vagyok merülve, nem tett túl jót a sok feszkó az utóbbi hetekben, ráadásul a melóhelyen is felborogattak mostanában mindent, így az ember nemhogy időt kapna arra, hogy összeszedje magát a problémáiból, még jönnek az újabbak. Így aztán lóg a belünk ezerrel.. A gondom az, hogy munkám se nagyon van, én meg nem szeretek egy helyben toporogni, míg a többiek megszakadnak, és még ha leveszek róluk melót, azzal sem nagyon vagyok kisegítve.. Szóval nem igazán vagyok nyugodt az utóbbi időben, és fura előérzetek nyomasztanak…
Nameg annyira kezdenék magammal valamit… Valami egészen mást, de mi a francot? Ötletem semmi, közben meg mozdulnék… Igazság szerint az lenne a legjobb, ha úgy szakadna rám a lottó ötös, hogy még csak szelvényt sem kell hozzá kitöltenem… Csak valaki közölné, hogy nesze, itt van 300 millió.. Ennyi elég lenne, nem kell több.. Belefeccölnék pár millát „B”-ék terveibe, megtámogatnám a családomat, hogy nekik is legyen némi tartalékuk, meg vennék pár kisebb lakást, ami kiadva albérletnek, szükség esetére biztosítaná a havi bevételemet még akkor is, ha semmilyen melóm nem lenne. Nameg lenne a két pindurnak háttere, mire felnőnek, és nem svájci frank alapú hitelbe kellene majd belerokkanniuk, ha lakást akarnak venni. Ha maradna egy kis zsé, akkor megeresztenék valahol, egy szépséges tengerparton egy picike nyaralót…:) Ehhh, álmodik a nyomor… Egyelőre befoghatom a szám, hogy másfél évi spórolás után még van lehetőségem elmenni Rómába, mikor másnak ennyi se jut.
Utálom ezt a nyomorult időt.. Mikor éjszaka arra ébredek, hogy fázok a takaróm alatt, és „B” sincs ott, hogy melegítsen… nagyon remélem, hogy mire elindulunk, kicsit visszatér a nyár, még ha csak a vén nyanyák nyara is, de valami kellemesebb kiadás..
